A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-09-01 / 9. szám

424

Johnson azt mondta: „Úgy olvastam, mint a Bibliát.” 1964-ben elnöki beiktatása előtt felhívta Londont, hogy a beiktatási programbeszéd világgazdasági részét Barbara Warddal megbeszélje.

Barbara Ward több éven át elnöke volt az angliai Katolikus Nők Ligájának, kormányzója a BBC-nek és az Old Vic színháznak. A nemzetközi konferenciák keresett előadója. A világ legkülönbözőbb részeibe hívják. Mindenütt a világ szegény népeinek fejlődéséről, az energiaforrások felelős használatáról, a környezetvédelemről, egyetlen közös földünkről beszél. A nyugati világ legvilágosabb fejű vészjós Kasszandrájának nevezték. „A helyzet az, hogy a világ javainak nagy részén keresztények ülnek. Ez a tény nagyon nyugtalanító ” - írta egy magánlevélben. Egyk előadását így fejezte be: „Ha a gazdagok nem teljesítik a szegények iránti kötelességeiket, hanem jólétüket olyan ajándéknak tekintik, amely csak arra való, hogy a világ javaiban saját élvezetükre szabadon dúskálkodhassanak, míg másokat a kétségbeesés és az éhhalál vesz körül, akkor ez a társadalmi rend már megítéltetett, és a babiloni fogság vár rá.” Barbara egész élete a gazdag emberről és a szegény Lázárról szóló jézusi példabeszéd jegyében folyt le. „Krisztus szere- tete sürget minket” - mondhatta volna Szent Pállal.

Hite mély volt. Nem mély érzések és tapasztalatok jellemeztác vallásosságát, hanem világosan látott értelmi összefüggések szerveződtek benne meggyőződéssé és egész szívvel vállalt felelősségtudattá. „A kereszténység az egyetlen vallás, amelyben Isten emberré lett, és megosztja az emberrel a szenvedést. Barbara szemében ez tette a hitet leginkább hihetővé” - írja róla püspöke. A rózsafűzért naponta elimádkozta, rendszerint az ujjain, a kertben sétálva.

Nemcsak a kormányok vezetőit igyekezett felelősségük tudatára ráébreszteni, hanem az egyházi vezetőket is. Döntő szerepe volt abban, hogy a II. vatikáni zsinat idején (1962-1965) a központi egyházszervezet „Világszegénységi Titkárságot” hozott létre.

Kezdettől fogva tagja volt annak a kis csoportnak, amely 1964-ben, a zsinat harmadik ülésszakának az elején Rómában gyűlt össze, és arról próbálta meggyőzni a zsinati atyákat, hogy az „Egyház és Világ viszonyáról” szóló konstitű- ció ajánlja egy olyan központi szerv felállítását, amely intézményesen biztosítja, hogy a katolikus közösségek a szegény nemzetek társadalmi felemelkedésének munkásai és a nemzetközi szociális igazságosság előmozdítói legyenek. A zsinat a gondolatot elfogadta. (Vö. Gaud, et Sp. 90.p.) Barbara Wardnak jelentős szerep jutott a felállítandó központi szerv feladatainak és szervezetének kidolgozásában. VI. Pál pápa 1967 vízkeresztjén indította el az Igazságosság és Béke Pápai Bizottságot. Barbara Wardot VI. Pál a bizottság egyik tagjává nevezte ki. Sok tanulmányt és jelentést készített, főleg a bizottság közgyűlései számára.

A Katolikus Világiak 1967-es világkongresszusán ő segített megfogalmazni azt a határozatot, amely a mesterséges fogamzásgátlás tilalmának eltörlését javasolta. Később véleményét megváltoztatta. Az iparilag fejlett országokban a születésszabályozás rögeszmévé fajult; így akarják elkerülni, hogy szembe kelljen nézniök a világ javainak igazságosabb elosztását előíró felelősségükkel. „Ha egy ember kenyeret kér tőled, és pirulát adsz neki, szembe fog köpni”, mondta 1971- ben egy vatikáni sajtókonferencián.