A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
425 A nemzetközi igazságosságról tárgyaló 1971-es püspöki szinódus egyk rendes ülésére őt hívták meg előadónak. Ő volt az első nő, akit ilyen kitüntető megtisztelésben részesítettek. A Populorum Progressio (A népek fejlődése) pápai körlevél tíz éves évfordulóján a teljes vatikáni kúria előtt Barbara Ward mérte fel az en- ciklika óta megtett utat, és büszkén állapíthatta meg, hogy az idő nem az éneklika bírálóit, hanem az éneklikát igazolta. Az 1970-es években minden igyekezetével azon dolgozik, hogy egy olyan intézményt hozzon létre, amely eszméit ébren tartja, tovább viszi, és megvalósításukat előre mozdítja. Mivel ekkoriban a „Csak egy föld” című könyvén dolgozott, elnevezésül a Környezetvédő Intézet elnevezést ajánlották. Barbara nem fogadta el. Az egész földet átfogó, nemzetközi jelleget is ki kell fejeznie a névnek; ha kihagyjuk a fejlődés gondolatát, a szegények számára a környezetvédelem értelmét veszti, válaszolta. A Környezet és a Fejlődés Nemzetközi Intézete elnevezés talán hosszú, de pontosabban fejezi ki az egyetlen világgazdaság és embertestvériség gondolatát, azt, amiért Barbara Ward nemes szíve vert. Nemzetközi érdemei elismeréséül II. Erzsébet királynő 1976-ban bárói rangot adományozott neki. Hivatalos neve ettől fogva: Lady Jackson of Lodsworth. Élete utolsó 15 évében a rákkal viaskodott. Betegen tovább dolgozott, írt, előadásokat tartott. Egészségére soha nem panaszkodott. „Panaszkodhatunk-e, amikor annyi mindenünk megvan? És mit szóljanak a latin-amerikai nyomortelepek lakói?” — válaszolta a kórházi ágyon azoknak, akik vigasztalni próbálták. Két könyvét operációra várva írta meg; az egyik „Az ember otthona” (1976-ban),a másik „Fejlődés egy kisbolygó számára” (1979-ben). Utolsó cikkét a Brandt-jelentésről az Egyesült Államokban megjelenő „Külügyek”című lapnak szánta. Orvosai ekkor már hetekben és napokban számolták a hátralevő időt. Az elmúlt év decemberében még egy nagy kitüntetés érte: a Prince Albert Aranyéremmel tüntették ki. De már túl beteg volt ahhoz, hogy személyesen vehesse át. Munkatársán és intézete vezetőjén keresztül küldte üzenetét az ünneplő közönségnek. „A világ legszegényebb kétharmadának fejlődése és sorsának javítása: ez az évszázad hátralévő részében mindannyiunk legfontosabb feladata. Még választhatunk: az 1931-es ellenséges vetélkedés útját járjuk-e, mely a sötétségben és halálban ér majd véget, vagy 1947 útját, amikor a Marshall-terv jelképezte a felesleggel rendelkezők és a hiánnyal küzdők együttműködését, s amely az egész világnak negyedszázados példátlan gazdasági fellendülést és jólétet hozott. Ez az az üzenet, amelyet nem szűnök meg hangoztatni, amíg csak élek, és a Környezeti Tanulmányok Intézetén keresztül még az után is.” Ez az üzenet a végrendelete. Ez a hagyaték, amit szíve bőségéből ránk hagyományozott: a szegény Krisztus szolgálata szegény testvéreiben. Chilla Raymond
