A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
412 célok szolgálatára fogja be (pl. az emberélet továbbadása), s a személynek és a szellemi értékeknek kijáró hódolat síkján ad kifutási teret nekik. Az ösztönenergiákat kultúrenergiává alakítja át. 4) Az állatnak nincs történelme, mert sorsát csak viseli, nem irányítja. Az ember számára viszont egyéni sorsának és közösségei életének irányítása kötelesség, erkölcsi feladat. 5) Az állatnak nincs Istene sem. Ezzel szemben az emberiét sokrétű összetevőinek mindegyikében Isten sokféle módon van jelen, ö az önkifejlesztésre sarkalló erők végső mozgatója, létrehozó oka, végső célja, mintaoka. Mivel pedig Isten mindent Jézus Krisztusban teremtett, az emberiét talányának a megfejtésére tulajdonképpen Jézus Krisztusból kellene kiindulni. Ő az, akiben a legtökéletesebben valósult meg az isteni teremtő szó: „Teremtsünk embert képünkre és hasonlatosságunkra.” Öróla olvasható le, hogy az emberi önkifejtő erők számára müyen lehetőségek nyíltak meg, és mit ér... az ember, ha keresztény. Talán ezek a megállapítások jó szolgálatokat tesznek még nektek az önmegértés és a magatok irányítása terén. Mindenesetre segítenek, hogy a test és lélek, anyag és szellem viszony titkához közelebb jussatok, és világosabban lássátok, milyen erők hajtanak benneteket emberségetek kibontására. Orbán Miklós / * * * /-----------/* * */ Tegnap újra átkötöztek. Már nem ordítottam. De véresre haraptam a szám szélét. Az orvos jeges szemüvege mögött megláttam a szánalmat. Sóhajtott is hozzá, hogy ez még elég sokáig fog tartani, dehát örüljek, mert Dante csak verselt az örök tűzről, én azonban átmentem a lángokon. Ha még csak egy percig bírta volna az oltópalack, és ha a huzat nem csapta volna rám az ajtót! Szobámnak a garázzsal szomszédos fala egész hosszában égett, és amikor a tüzes kilincset megmarkoltam, és sikerült az ajtót feltépnem, a láng az arcomba csapott. Arra emlékszem, hogy jobb kezemtől a fájdalom a hasító böllérkés élével vágott föl az arcomig, valaki átfogott, de mintha ez a valaki is csak láng lett volna. Nem tudom, hogyan hoztak be a mentők, azt sem, hogy mit csináltak velem három napig. Amikor magamhoz tértem, a fájdalom dobott ki az öntudatlanságból. A kötöző orvos egy rántással letépte összeégett kezemről a kötést. Azóta egy hét múlt el. Fájdalomcsillapítóval. Ma az orvos azt is megmondta, hogy örülhetek: nem kellett ollóval újra nyírni az élő sejtekkel szomszédos elhalt szövetet.
