A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
411 Aki használja ezt a kifejezést: „test és lélek”, az már azt is mondja, hogy anyag és szellem, kötöttség és szabadság, ösztön és irányító akarat. De azt is, hogy nemiség és személy, egyén és közösség, az én viszonya saját magához, az anyagvilághoz, az értékekhez, a személyekhez, a lét egészéhez. Mennyi minden, és milyen bonyolult, változó és folyton alakítandó viszonyok vannak belesűrítve ebbe az egyszerűnek látszó kifejezésbe! Es hogy naiv gyermeki ártatlanságunkból felelősségünk teljes súlyára ébredjünk, az előzőkhöz csak annyit teszünk hozzá: ez a kérdés — mi teszi az embert emberré — elsősorban nem elméleti, tudományos kérdés, hanem a felelős emberi cselekvés állandó, gyakorlati feladata. Kell hozzá ismeret is, de még több becsületesség és felelős választások során megérett bölcsesség. A technika csak az anyagvilágot alakítja az értelem segítségével. A művészetek az anyagot átlelkesítik, hogy az emberiét minden dimenzióját egységbe fogva jelenítsék meg. Az erkölcs viszont az emberélet testi-lelki adottságait és sokrétű kapcsolatait, magát az embert irányítja úgy az emberi szabadság segítségével, hogy általa az egész ember fejlődjék ki teljes emberségre. így most újra visszajutottunk eredeti kérdésünkhöz: mi teszi az embert emberré, de remélhetőleg egy jó adag gyermeki naivság és felelőtlenség nélkül. Az emberré válás tehát elsősorban erkölcsi feladat; szabadságunk kézbe vevését és felelős irányítását igényli. Ez a felismerés egy fokkal közelebb visz a válaszhoz. Emberség nincs erkölcsi felelősség és kifejlődés nélkül. Kiindulópontunk az élőlényeket kifejlődésükre serkentő belső erő volt: a növényi, állati és emberi élet közti szintkülönbség. 1) Az állati ismeret nem emelkedik az érzékek útján szerzett információk összegzésén túlra. Az ember is érzékein keresztül kapja ugyan információit, de azokból szelleme általános érvényű összefüggéseket és ítéleteket alkot. (Ahol a kutya háromszög alakú tárgyat lát, ott az emberi értelem trigonometriai összefüggéseket vesz észre.) 2) Amint már említettük, az állat a faji cselekvést ismétli, az ember egyénit alkot. 3) Az állatot elirányítja ösztöne, míg az emberi ösztönök nem teljesen zárt rendszerek: nyitottak az ész és az akarat beavatkozása felé; igényük az, és szükségük van rá, hogy az értelem ellenőrizze és az akarat irányítsa működésüket. Az állat párzik, a faj cselekszik benne, és az szabályozza a módját is; az ember szabadon és felelősen választ párt, elkötelezi magát egy másnemű személy szeretetére és értékeinek kibontására. Tehát az ösztönerők kielégítése nem az állati, faji síkon történik. Az ember az ösztönenergiákat társadalmilag hasznos
