A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-09-01 / 9. szám

410

található élőlények közül egyedül az ember képes gondolkozni, választani, reflektálni, a szó valódi értelmében szeretni. De az angyalok sokasága is értelmes és szabad! És értelmes és szabad az Isten is. Ha pontosan akarjuk kifejezni, hogy mi teszi az embert emberré, nem elég azt válaszolni: az, hogy értelme és szabad akarata van. Értelme és szabad akarata Istennek is van, az angyaloknak is, mégse emberek.

Az embert az teszi emberré, hogy testi és szellemi erők együttműködése élteti. Az ember se nem angyal, se nem állat, hanem anyag és szellem együtt, egyszerre. Ha úgy képzeljük a kettő kapcsolatát, mint a ló és a lovas vagy a motor és a soffőr együttesét, vagy két szerelmes egyesülését: a hasonlatok mind sántítanak, mert a testi és a szellemi erők az emberben tökéletesen átjárják egymást és elválaszthatatlanok. Az embernek még az alvása is emberi (pl. számtanpéldáról álmodik), és fordítva, legszellemibb működései is képekhez, hangulatokhoz fűződnek. Ezt mutatják a szellemi működéseket jelző szavak gyökerei is. Az értelem szó az elérni, felérni és érezni igével rokon, a fogalom a megfogni szóval, a döntés a ledöntés műveletével, a választás a szétválasztással.

— De tisztelendő úr, kérem, fontos ezt nekünk tudni? Az ember test és lélek, pont. Ez világos és elég. Mit kell még itt magyarázni?

— Kedves Zoli fiam, én is kérdezek valamit. Fontos-e a mérnöknek tudni a különféle vasak, acélok, betonkeverékek tágulási fokát, súlyát, teherbíró képességét, a hőmérsékletre, a levegőnedvességre, a fényre adott reakcióit? De még mennyire hogy fontos! Ugyanúgy, egyéni fejlődésünk és közösségi sorsunk függ attól, hogy hogyan válaszolunk erre a kérdésre: mi teszi az embert emberré. Hitler a germán faj biológiai erőit tette meg az emberség értékmérő szabályává; lett is belőle világkatasztrófa. Spártában csak a jó harcos számított igazán embernek, a gyengét már születésekor kiselejtezték. A középkor igyekezete az égi haza felé fordult, az evilágot csak siralomvölgynek tekintette. A reneszánsz idején az ideál az összes képességeit harmonikusan kifejlesztő egyén volt, az ipari forradalom óta a gazdasági termelést jól megszervező kapitalista. A szocializmusban az ember nem számít, csak fogaskerék a nagy államgépezetben. Maholnap a számítógép lesz az úr, és sorsunkról hű lakájai döntenek majd. Túl hosszú volna a sor, ha a történelem sok téves emberideálját fel akarnánk sorolni. Nem is olyan egyszerű okos választ adni erre a látszólag egyszerű kérdésre: mi teszi az embert emberré. A válaszban mindig benne lesz a test is, a lélek is, de a kérdés éppen az, hogy a kettőnek mi köze egymáshoz, hogyan járják át egymást, és mire helyezzük a hangsúlyt.