A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-09-01 / 9. szám

406 Több szemtanú elbeszélése erről a működéséről bátorságát, ál­dozatkészségét, emberszeretetét emeli ki. Feljebbvalói is felfigyeltek a bátor tábori lelkészre. 1915. márciusában kitüntették a másodosz­tályú vaskereszttel, júniusban megkapta a negyedosztályú érdemren­det a koronával és kardokkal; végül ő volt az első tábori lelkész, aki megkapta az elsőosztályú vaskeresztet 1915 decemberében. 1916. karácsonyát a romániai erdőkben töltötte a század, az első vonalban, ahová a karácsonyi üdvözletek és csomagok nem jut­hattak el. Egyszercsak megjelent a katonák között P. Mayer súlyos csomagokkal megrakodva. Magával hozta mindazt, ami karácsonyra érkezett. A Somme vidékén történt 1916-ban: a harcok olyan hevesek voltak, hogy a 900 bajor katonából egy hét múlva 220 maradt élet­ben. Az elesetteket új erőkkel pótolták, ebből a 770-ből 110 maradt meg. Ezekben a napokban, július 20-tól augusztus 13-ig, P. Mayer ki­tartott az első sorokban. A hadnagy a csata után jelentésében megjegyezte: „Hogy az én bátor századom egyáltalán ki tudott tartani, azt tábori lelkészünk­nek, P. Mayernak köszönjük." Egy másik tiszt megjegyezte róla: „Vagy nem fél a haláltól, vagy egyenesen keresi." Minden jól ment 1916. dec. 30-ig, amikor Romániában súlyo­san megsebesült. A seb kezdetben gyorsan gyógyult, de rosszabbodás állt be, úgyhogy 1917. febr. 17-én térden felül is amputálni kellett a lábat. Még tíz hónapig tartott, amíg P. Mayer visszakerült Németor­szágba, és október 27-én Landsbergben, a jezsuita kápolnában tíz hó­napos szünet után először misézhetett. Ettől kezdve megint prédikált is. Németországot a háború után megrendítő állapotban találta. Több millió ember maradt a csatatereken, otthon a kórházak tele se­besültekkel, nyomorékokkal, az óriási anyagi veszteség miatt minde­nütt nyomor, amelyben az elkeseredés, istentagadás, a forradalmi esz­mék mint gomba burjánoztak fel. Ezekbe a gyűlésekbe bekocogott P. Mayer a falábával és felszólalt, de lehurrogták: „Pfaff, geh zum Teufel!" (Csuhás, menj a fenébe!) Egy asszony feléje tartotta kisgyer­mekét és ordított: „Az én gyermekeimet nem kapod a karmaid közé!" Ez volt a hangulat akkor Münchenben... P. Mayer a régi lelkesedéssel, a kiállott szenvedésekben megerősödve vetette bele magáta munkába. München apostola 1917-ben megszűnt Németországban az a törvény, amely 1872

Next

/
Thumbnails
Contents