A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
407 óta megtiltotta a jezsuitáknak a letelepedést. 1921-ben Faulhaber bíboros rájuk bízta a müncheni St. Michael templom gondozását. P. Mayer a közelben kapott lakást egy házban, amely később a jezsuiták rendháza lett. Itt indította meg sokoldalú tevékenységét, amely lassan kiterjedt egész Münchenre, és a következő 15 év alatt a városban keresztény légkört teremtett. Tevékenysége központjában a Mária-kongregáció állt. A jezsuiták lelkipásztori működésének már a rend történetének első évtizedei óta szerves része volt ez. Az egyesület tagjainak lelki életében és apostoli működésük központjában a Szűz Mária-tisztelet állt. Jézus Krisztus földi anyjának tisztelete által jutottak el Jézushoz, és akarták az embereket Istenhez vezetni. Különböző csoportokra oszlottak nem, kor és foglalkozás szerint. Alakultak férfi és női kongregációk, fiatal emberek és fiatal lányok kongregációja,diákkongregációk, egyetemisták, iparosok, akadémikusok kongregációja. Az egyes csoportokat vagy egy páter vezette, vagya helyi lelkész. Hetenkint, kétheten- kint jöttek össze lelki buzdításra, megbeszélték az esetleges apostoli munkákat. A férfiak müncheni Mária-kongregációja már 1610-ben megalakult, és 300 éven keresztül fennállt. 1710-ben külön templomot kaptak: a Bürgersaalt. 1910-ben 2000 tagjuk volt. Ennek vezetője (préze- se) lett P. Mayer 1921-ben. 53 plébánián működtek az egyes csoportok a helyi lelkész vezetése alatt, havonkint találkoztak a St. Michael templomban, ahol P. Mayer megadta a szükséges irányítást az égető kérdésekre: lehet-e hivő katolikus nemzeti szocialista?, a felekezeti iskolák kérdése, az alkoholisták gondozása stb. A nemzeti szocialista terror idején csak kevesen hagyták el a kongregációt, hűek maradtak a sok fenyegetés, megfigyelés, állásvesztés ellenére is. Többen szenvedtek börtönben és koncentrációs táborban P. Mayerral együtt, kettőt kivégeztek... P. Mayer mindennap gyóntatott a St. Michael templomban szentmiséje után. Szombaton és ünnepek vigíliáján délután 3 órakor kezdte a gyóntatást, és rövid vacsoraszünet után este 9-ig, gyakran 10 óráig is ült a gyóntatószékben. Szívesen látogatta meg a betegeket, különösen a súlyos betegeket. Mintha külön adománya lett volna ahhoz, hogy a megátalkodottakat kibékítse Istennel. Egyszer egy haldokló asszonyhoz hívták, aki azonban minden kísérletet visszautasított, hogy a szentségeket fölvegye. P. Mayer szomorúan ment el, és hamarosan visszajött egy nagy csokor virággal:„Annyira sajnálom, hogy így akar az Isten színe elé kerülni, legalább most szeretnék egy kis örömet szerezni." Az asszony annyira meghatódott, hogy kérte a szentségeket. . ,
