A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-08-01 / 8. szám
373 Az inkulturálódás a sajátosan indiai értékek figyelembevételén túlmenően a máshitűekkel folytatott párbeszédet is magában foglalja. Ez jobbára még csak a biztató kezdeteknél tart: teológusok és vallási tisztségviselők végzik; folyik a papok és hitoktatók ilyen irányú nevelése. Feladatát egy felelős keresztény vezető így fogalmazta meg: nem a másik felet próbáljuk megtéríteni, hanem ki-ki a saját hittapasztalatából kiindulva elfogadja a másik hittapasztalatát is; így jobban megtalálja a saját azonosságát; ketten dinamikus egységbe olvadnak, hitre alapuló közös törekvésüket a megváltásba vetett közös remény célkitűzése mozgatja. Az Egyház szociális feladata Fontos helyet foglal el az Egyház tevékenységében a társadalompolitika, ezen belül főleg a család erősítése. Néhány utalással megvilágíthatjuk a család védelmében végzett munka nehézségeit: a gyermekkori házasodás szokása, a nők hagyományos alsóbbrendű helyzete, tömeges elvándorlás faluról városba, születéskorlátozást, nevezetesen sterilizálást erőszakoló kormánytevékenység... A pár évvel ezelőtti helyzethez képest most viszonylagos csend jellemzi a kormány és az Egyház kapcsolatát; de egy törvénytervezet, amely a válást akarja lényegesen megkönnyíteni, heves ellenállásra számithat nemcsak katolikus, hanem hinduista oldalról is. Nevelés terén az Egyház lényeges tényezője a társadalom megújításának. 1980-ban 5 300 elemi, 3000 közép- és felső, 140 ipari, 300 technikai iskola és 145 egyetemi kollégium állt katolikus irányítás alatt; a tanulók száma elemi szinten 1,6 millió, továbbképzésben majdnem kétmülió, a kollégiumokban 125 ezer, ez utóbbiból negyvenezer katolikus diák. A katolikus iskolák gyakran jobb nevelést és oktatást biztosítanak, mint az államiak, ezért tehetős nem katolikus szülők is szívesen választják; viszont a szülőktől nagyobb anyagi áldozatot kívánnak. Az elmúlt 30 évben keveset emelkedett az elemi iskolák száma, a felsőiskoláké viszont megkétszereződött, a kollégiumoké ötszörösére emelkedett, főleg a nagyobb városokban; India lakosságának háromötöde viszont vidéken él. Mindez mutatja, hogy az iskolafejlődés az elitnevelés jegyében folyt. Üjabban igyekeznek a fejlődést kiegyensúlyozni: népiskolákat alapítanak népnyelvű oktatással, főleg délen. Tudnunk kell, hogy Indiában anyagi okok miatt még nem lehet és nem is létezik általános iskolakötelezettség. 1969-ben alapítottak egy országos hivatásügyi központot; ott képezik ki azokat, akik az egyházmegyék és a közösségek számára papnövendékeket, szerzetesjelölteket, hitoktatókat toboroznak. Az egészségtelen versengés, amely a közösségeket egymással szembeállította, alábbhagy; remélhetőleg az északon még mindig erős klerikalizmust is lassan felváltja majd a világiak nagyobb arányú bevonása az egyházi felelősségviselésbe és munkába. Indiában 3 katolikus napüap, 16 hetilap és 121 havilap jelenik meg; van katolikus könyvkiadás, rádió- és televízióprogram. Ezek hatósugarát természeteT
