A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-08-01 / 8. szám
358 Iák módszereit, nevelésük eredményesebb volna. Coleman professzor nem először áll a viták kereszttüzében. Választott szakterülete: az iskolaügy. Azokat az adatokat gyűjti és próbálja kiértékelni, amelyek a megfelelő hatóságoknak a kényes és bonyolult iskolakérdés megoldásában segítséget nyújthatnak. Tanulmányait és jelentéseit mások használják fel politikai harcok fegyvertárául. 1966-ban az Egészség-, Nevelés- és Jólétügyi Minisztérium megbízásából a feketebőrűek társadalmi emelkedésének a lehetőségeit vizsgálta egy kutatócsoport élén. Az „Egyenlő nevelési lehetőségek” címen közzétett jelentés megállapította, hogy a szegény sorsú fekete kisebbség gyermekeinek tanulmányi színvonala javul, ha a fehér középosztály gyermekeivel együtt jár iskolába. A feketék jogaiért küzdők erre a jelentésre hivatkoztak, mikor a fehér és fekete gyermekek vegyítését autóbuszoztatással akarták megoldani. A vegyítés ellenfelei is erre a jelentésre mutattak: nem áll-e benne, hogy a szülők társadalmi helyzete és iskolázottságának a foka döntőbb tényező a gyermek iskolai teljesítményei szempontjából, mint az iskola minősége. Coleman professzor ténymegállapításai politikai szenvedélyeket hoznak forrongásba, szándéktalanul is kihatnak a billió dolláros tanügyi beruházásokra. A nyilvános és a magániskolák összehasonlítása szintén rendkívül kényes téma. Folytonosan vallásilag és politikailag érzékeny pontokba ütközik, azonkívül hatalmas pénzösszegek hovafordítását teszi kérdésessé. Ha a magániskolák a köznevelés legkritikusabb pontjain, a társadalmi és etnikus csoportok különbségeinek feloldásában tesznek nagy szolgálatot az amerikai társadalomnak, megérdemlik a közösség hathatósabb támogatását. Az állam és a vallás szétválasztásának elve azonban nem engedi, hogy az állam felekezeti iskolákat támogasson. Azt viszont semmi sem tiltja, hogy az állam a szülőket támogassa nevelési kiadásaik fedezésében, például adóengedmény formájában, rájuk bízva azt, hogy a nyilvános vagy a magániskolát tartják-e kívánatosabbnak gyermekük nevelése számára. Egy másik megoldás lehetne — és ez nagy segítség volna a súlyos anyagi gondokkal küzdő katolikus iskolarendszer számára —, ha a szülők a családi pótlékhoz hasonló taníttatási pótlékban részesülnének; ezt az utalványt a tetszésük szerinti bármely iskolának fizetségként juttathatnák el. A Coleman- jelentés nem beszél adóengedményről, de felveti a taníttatási utalvány gondolatát. A nyilvános iskolarendszer védői köröm szakadtáig tiltakozni fognak a magániskolák közvetett úton való segélyezése ellen. Megvan ugyanis a veszély, hogy legjobb diákjaik a komolyabban folyó tanítás miatt átmennek a magániskolákba és nekik megmarad az a tömeg, akiket a tanulás legkevésbé sem érdekel.
