A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-08-01 / 8. szám
359 A Coleman-jelentéssel egyidőbenadta közre Andrew M. Greeley a neves pap szociológus tanulmányát a katolikus középiskolákban tanuló feketékről és spanyol-amerikaiakról. Coleman és Greeley nem azonos „terepet” tanulmányoznak, szempontjaik és módszereik különböznek egymástól. Annál meglepőbb végső megállapításuk hasonlósága: a nyilvános iskolákra kevésbé illik rá a „közös iskola” elnevezés, mint a katolikus iskolákra. A nyilvános iskolák gyenge munkát végeznek a fekete és spanyol-amerikai fiatalok között. A katolikus iskolák sokkal eredményesebben működnek a a szegény sorsúak közt, legyenek azok feketék, spanyol-amerikaiak vagy fehérek. Mire a diákok a középiskolát befejezik, teljesítményük gyakorlatilag független attól, hogy tanult vagy tanulatlan környezetből jönnek-e. Más szóval: a katolikus iskolák eredményesebben tudják áthidalni a szegények közötti társadalmi különbségeket. Az Egyesült Államok diákjainak kb. 6%-a jár katolikus iskolába. A fekete és a spanyol-amerikai diákság ugyanilyen arányban iratkozik katolikus iskolákba. A katolikus iskolákba járó feketék fele nem katolikus. Az összlakosságban kb. 10 %-a a feketék, és 6-7% a spanyol-amerikaiak aránya. (Egyes városokban, pl. New Yorkban és Chicagóban a katolikus iskolákba járó feketék száma közeljár a 10%-hoz.) Ha a katolikus iskolákba járó fekete és spanyol-amerikai diákok teljesítményeit összehasonlítjuk a nyilvános iskolákba járó tanulók ugyanazon mértékkel mért eredményeivel, a különbség igen jelentős. A tanulást segítő és hátráltató tényezőket pontosan fölmérve és számításba véve — félárva család, szülők iskolázottsága, jövedelem, iskoláztatáshoz fűzött remények, otthoni tanulmányi ellenőrzés, szellemileg ösztönző barátok és légkör —, kitűnik, hogy a két iskolarendszer tanulmányi eredménye közti különbség fele két tényezőnek tudható be: az oktatás minősége jobb és a fegyelmi követelmények magasabbak a katolikus iskolákban. A legnagyobb hatást a legszegényebb és legkevésbé művelt fiatalokra teszi a katolikus iskola, ezek is épp olyan eredményeket érnek el, mint a főiskolai végzettségű szülőktől származó társaik. Greeley atya két következtetést von le az adatokból. A katolikus iskolák kitűnő munkát végeznek a szegények és a hátránnyal indulók között; a nem fehér lakosság felsegítésére irányuló tervek nem hagyhatják számításon kívül a katolikus iskolák szolgálatait. A katolikus iskolák most is azt teszik, amit húsz évvel ezelőtt: a szegény bevándorló osztályok gyermekei számára nyitják meg az utat az amerikai életbe. Ugyanakkor nem adnak semmi többletet a húsz évvel ezelőtti tanítványaik gyermekeinek, akik már nem bevándorlók, hanem a fel(befejezés a 379. oldalon)
