A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-07-01 / 7. szám
329 Mezei Margaréta Mester Margit Mária élete 1953. jan. 25. Gondolom, írásom nehezen olvasható. De ez azért is van, mert a körülmények is hozzájárulnak. Asztal, szék, kés, villa, tányér stb. a mi életünkben nem ismert luxustárgyak. Most is hirtelen kell írnom, s a tintára még várnak sokan. De ezek parányi, morzsányi részei a keresztnek ... Már elmúlt a tél jó része, vele a vacogás, így múlik el minden, a rabság is, igaz, vele együtt egy darab élet is! De nem baj ez annak, aki tudja, hogy reá egy örök élet vár, és egyetlen lényeges vágya szeretni a Szeretetet. — Drágám, neked bevallom, hogy mostanában kissé nehezebben bírom ezt a borzalmasan sivár, öröm télén életet. Fizikailag kissé fáradékonyabb vagyok — ezatél! —, és küzdenem kell bizonyoskedély i depresszió ellen. De ez csak múló dolog, s enélkül a Kálvária nem lenne Kálvária. Én pedig ott élek most, s nem a Tábor hegyén. Ne aggódj értem. Itt az életmód mindenki számára azonos, de annak subjektiv súlya igen különböző. Azt hiszem, számomra maradéktalan kifosz- tottság. Ó, de hála, örök hála, hogy feljutottam a Golgotára! ...Oly jó, hogy mindenkiről hallottam; elmondhatatlanul szeretem enyéimet. A következő levélrészlet súlyos betegségről árulkodik, a kifosztottság egy újabb, fájdalmas stációjáról. 1953. márc. 3. Nem vagytok influenzásak? Én alaposan kifogtam 4CP-os lázzal! Egynapi fekvést kaptam és 3 db ultraszeptiIt. — Nagy lázzal dolgoztam, éj jeleztem. Azóta (12 napja) még nem tudom magamat összeszedni, holt fáradt vagyok. — De kezdek — minden morális erő latbavetésé- vel — enni. Majd rendbejövök, ha Ő is akarja. De fizikailag jóval nehezebb ... Imádkozzatok sokat értünk. Elmondhatatlanul várom a percet (a szabadulásét), de nem akarom egy pillanattal sem hamarábban.mint Ő. Képtelen vagyok mást kívánni, mint amit Ő akar. — Lassan felérek a Golgota tetejére ... Másik szobában vagyok kb. egy hete. Sokat vagyok egyedül, nyugodtan imádkozhatok. Eddig erről szó sem lehetetett. Ó, ti el sem képzelhetitek ezt a k if osztottságot. Az ember belehalna, ha nem az Ő megengedése lenne. De így még ebben is lehet táplálékot találni. Édes Drágáim, semmi sem sok az Ő világmegváltó terveiért, az új korszakért, amelyben Neki kell uralkodnia. Semmi sem sok az Ő életéért bennetek, a lelkek millióiban. Életemnek ezt a kemény kegyelmét én sem cserélném ám el semmiféle Tábor hegyi édességgel ... Ámen, alleluja! A börtönben egyetlen ízes tápláléka volt: az Atya akarata. 1953. márc. 13. Bárcsak én is közietek lehetnék! De azt akarom, ami van, és nem aka
