A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-07-01 / 7. szám
330 rok a magam számára mást kívánni percről percre, mintami velem történik. Egyszerű, de meredek az út. Kereszt és derű? Úgy tűnik, ezt a szintézist is megtalálta. Bár a teljes kiszolgáltatottság a felügyelők önkényeskedésének sok alkalmat adott az elkeseredésre. Időnként még a hivatalosan minden hónapban engedélyezett válaszleveleket sem adták át a raboknak. Ez történt a januári és márciusi válaszlevéllel is, amit övéi írtak Margit anyának. Ezért írja 1953. április 8-án: Valami sorozatos „véletlen" folytán esem el ettől az egyetlen várva várt örömtől (a beszélőn kívül). Hogy mit jelent ez itt, azt át kell élni, más meg nem értheti... No, de meg ne ijedj! A „jeremiádok" nem az én műfajom. Rám nyugodtan és vidáman gondolj. Jól vagyok. Hogy is lehetnék Annak kezében, Akit imádok? Most, pár héttel ezelőtt, fájdalmas pénteken olyan jól elhelyezkedtem ismét a kereszten, hogy nem találok kívánatosabb helyet ennél. Két éve telt már le. A haldoklás kínjait szenvedte, és közben elrémülve látta a mellette élők tragikus lelkiállapotát. Segített, ahogyan tudott: lemondott a jobb helyről, melegebb takaróról, a mosdósarok használatáról (ágya mellett mosdott), minden kis előnyről, ami után fuldoklóként kaptak a többiek. 1953. jún. 14. A börtön mindennap nehezebb lesz. Kevésnek jut ki az a kemény, nagyszerű kegyelem, hogy a halált élve elszenvedheti. Úgy értem, hogy át is haldokolja, mert a legtöbb csak tompán, ietargikusan vegetálja. Ezt elméletben átélni, a reálisat még csak megsejteni sem lehet ... Értem ne aggódj, jól vagyok. Életemnek talán legnagyobb ajándéka, kegyelme, mely megfosztott mindentől, és k if osztott mindenből, és nem hagyott egyebet a csupasz keresztnél. Csodálatos világ. Senki és semmi. Aki még nem érezte ezt a magányt, aki még nem látta éltető Napját elsötétedni, maga alatt nem érezte a talajt inogni, és nem élteát, hogy a kárpitja egész eddigi életének — a földtől az égig — meghasadt, az még nem járt ormán a Golgotának. S csak aki ilyenkor is gondtalanul énekelni tud, az kezdett el igazán szeretni... Hiszek a szeretet végső győzelmében! Ne búsulj miattam, ha bármi lesz is velem: az Úr irgalmát mindörökre zengem. Leveleiben végigkérdezte mindig a család gondjait, minden érdekelte. Szokásos realitásérzéke még élesebb lett: Egészségetekről is írjatok ám! El-elfog az aggodalom olykor értetek. De csak igazat írjatok. Nem szeretem a meséket. Végeredményben magányos maradt mindvégig. Lelke igazi vágyait senkivel sem tudta megosztani. 1953. aug. 16. Én jól vagyok. Szívem feltűnően jól viseli magát. Sokkal jobb, mint előbb, tavaly. De ezt az eszemnek és akaratomnak köszönhetem. Egész eddigi életemben ennyit nem parancsoltam neki, mint e 2 1/4 év alatt.
