A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-07-01 / 7. szám
317 (17) Politikai szakértők azt állítják, hogy 1981 és 1984 között olyan feszültségek támadnak, amilyenek a legutóbbi világháború óta még nem voltak. Egyre erősebb megrázkódtatások bomlasztják a világgazdaságot és a nemzetek közötti kapcsolatokat; a háborús lárma erősödésével az emberi remény egyre jobban összezsugorodik. Szakértők azt is állítják, hogy a nagy nemzetközi szervezetekkel szemben mutatkozó közömbösség túlméretezett bürokrácia kifejlődését idézi elő; ez a bürokrácia olyan, mint az úszó jéghegy: csak a vízből kimeredő csúcsát látjuk; de rejtett vastag rétegeiben sok nagylelkű kezdeményezés dermed meg. (18) Hívők és nem hívők még élénken emlékeznek a Pacem in terris en- ciklikára, melyet XXIII. János 1963-ban írt. Ebben a szövegben ajó János pápa beszél egy „egyetemes illetékességgel rendelkező politikai tekintélyről”. Azzal, hogy megvalósítunk valami elgondolást arról, ami ez a tekintély lehetne, szeretnénk elérni, hogy a pápaijavaslat ne maradjon pusztába kiáltott szó. (19) Mondjunk egy példát. Több más között egyik sürgető szükség, tekintettel a Kelet- és Nyugat-Európában egyaránt fennálló lakáshiányra, az lesz, hogy lakásépítési tervet dolgozzunk ki a rosszul elszállásoltak javára, először európai szinten, azután pedig világszinten. Ez nekünk lehetőséget nyitna javaink egymás közötti megosztására. Orbán Miklós A DOLGOT BEFEJEZTÉK... A bőrfotel gombra futó ráncait még jobban összevonta. Nyugdíjas bankár hangján dörmögte: — Végre egy kis csend is lesz... Az álló lámpa üveggyöngy fürtjeit megrázta, és előkelő dámaként fordult a mindig zsörtölődő öreghez: — Ugyan, Agenor, kedves ... maga is volt valamikor tizenkét éves... — De Tomi nem üvöltött és nem rohangászott este tízig — szusz- szánt a régimódi rakósszekrény —, a másodikról lejött Miki, az ötvösék fia, és a lecke után a „ludo" fölött dobták a kockát... — Haj, haj... mikor ludóztak itt utoljára... — sóhajtott az arany- rámás tükör, és foltos lapján fátyolként terült el a bánat. A csipkefüggöny két szárnya meglebbent: — Na, de azért rumlizni Tomiék is tudtak... hogy ne is emlegessem a pipatóriumot... volt ropogás, koppanás, kiabálás, jajveszékelés, amikor a kötélpálya zsinegje az egészet az íróasztalra rántotta... — Csókolom a kis kezét, Cintia — fordulta függönyhöz a könyv- szekrény ha minden tíz évben előfordult ilyen kalamitás... de Tomiék még tudták, hogy mi a regula... — Regula... regula... úgy használja ezt a szót, mintha még Deák
