A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-07-01 / 7. szám

316

érintkezésbejut saját emberi személyünk misztériumával.

Az utóbbi két esztendőben már megindultak a keresztény emberek egymás felé igen nagy számú zarándoklat során. Jobban, mint valaha, ezek a zarán- doklások folytatódnak az elkövetkező években.Vannak kettesével-hármasával végzett, és vannak egyik egyházközségtől a másikhoz induló zarándoklatok. E za- rándoklásokban a húsvéti misztérium központi helyet kap. Közvetlenül a földre helyezett kereszt lehetővé teszi, hogy testünkkel is imádkozzunk: homlokunkat a kereszt fájához érintve, Istenbe temetjük mindazt a terhet, amelyet jómagunk és a többiek jelentenek nekünk.

(12) Mindenütt a világon, függetlenül a politikai rendszerektől, ugyanaz a javak halmozására irányuló törtetés uralkodik, gyakorlati materializmus. De már ma is sokan egyszerűsítik életkörülményeiket, és minden ilyen törekvés hozzásegít ahhoz, hogy kiszakadjunk ebből a bűvöletből.

(13) Meglehetősen régóta számos fiatal azt kéri az egyházi intézményektől, hogy soha ne használják a befolyásos hatalmi eszközöket, ezek ugyanis szétrombolják a közösséget. Az ilyen fiatalok szeretik az Egyházat, és nem szimpli- cisták (mintha a dolgok bonyolultságát nem vennék kellően figyelembe, és naivul egyszerűsítenének).Szerintük például az eszközök egyszerűsége nem szünteti meg a közlés és közlekedés (utazás, hírközlés) megkövetelte szükségleteket. Azonfelül nem vetik el a történelem folyamán épült régi nagy templomok művészi értékeit sem.

(14) Az utóbbi években — osztozva a szegények életében Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában — mindenütt ugyanazt a felfedezést tettük: az emberi családon belüli szakadások egyre szélesednek. Ennek egyik következménye az, hogy világszerte szétforgácsolod ás mutatkozik és elbátortalanodás, korunk sajátos nagy kísértése. Ezekkel együtt eluralkodik valami konok önmagába zárkózás. Elbátortalanodás és bezárkózás: ez a két jelenség nem semleges soha. Megbénítják a teremtő képességeket. Sok fiatal, befogva önmaga börtönébe, lehetetlennek érezve, hogy érvényesítse tehetségeit és képességeit, nem látja élete értelmét, és megindul lefelé a lejtőn, ahol már nincs szó egyébről, mint a puszta fennmaradásról. Elég, hogy néhányan jól érezzék magukat együtt: és bármire hajlandónak mutatkoznak.

(15) 1980. júliusában 144 dél-afrikai, kétharmada fekete, egyharmada fehér, elzarándokolt Taizébe. Ez a zarándoklat arra szólít, hogy mi is elmenjünk, többek között Dél-Afrikába — természetesen nem olyan nagy csoportban, hanem inkább kettesével.

(16) Itt Dél-Olaszországban kiváló példáját látjuk ennek. Fiatalok, és kevésbé fiatalok is, egész Olaszországból és máshonnan, olyan nagylelkű készséget mutattak a földrengés áldozatainak megsegítésére, hogy végeredményben a kelleténél többen vannak.