A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-07-01 / 7. szám

314

A javak méltányos elosztása szerte a földön

Olyan kiengesztelődés, mely nem jár együtt igazságossággal, csupán megalkuvásra, kompromisszumra vezet. A gazdagság méltánytalan elosztása — különösen, ha keresztények a birtokosai — az egész emberi közösségen sebet ejt (12). Sokan fölteszik a kérdést: hogyan lehetséges az, hogy a keresztények, akiknek sikerül egymással meg- osztaniok a lelki javakat, élettörténetük során általában oly kevéssé jutnak el odáig, hogy az anyagi javakat is megosszák? (13) A világbéke részben attól függ, hogy a javak méltányosan legyenek elosztva szerte a földön. És az evangéliumra való tekintettel a keresztényeknek különös hivatásuk van arra, hogy az ilyen elosztást elővételezzék saját gazdagságukból. Szűz Mária már hirdette ezt az átrétegeződést, amelyet Krisztus eljövetele idéz elő az emberiség történelmében: ,,A hatalmasoknak lealacsonyításban, a szegényeknek felemelésben lesz részük.” (Lk. 1,52.)

A keresztény ember egyik megkülönböztető sajátossága az, hogy ő egy más jövő jele, evangéliumi jel, zarándok ember, aki gyökereit egy „másutt”-ba ereszti, az élő Istenbe.

Kockázatot vállalni a világbékéért (14)

A kiengesztelődés érdekében egyesek továbbra is jelen lesznek súlyos, sőt látszólag kilátástalan helyzetekben. Mások — Taizében eltöltött előkészületi idő után - azt a küldetést kapják, hogy figyeljenek, a szemléletmódot megváltoztató törekvéseket támogassanak. Arról lesz tehát szó, hogy hosszú útra kell indulni, a kiengesztelődés követeként, nem önmaga nevében, hanem ki-ki pállandó kapcsolatban egyházközségével, annak imájától hordozva. Útközben senki se fogadjon el ajándékokat vagy pénzt, hogy így értésére adja önmagának és a többieknek a küldetés ingyenességét. Jövő húsvétiéi kezdve az elsők Taizéből útnak indulnak.

A fiataloknak oly kevés lehetőségük van arra, hogy meghallgassák őket, és hogy részt vegyenek azokban az alapvető döntésekben, amelyeket a társadalmak alakulásának terén hoznak (16). Ahhoz, hogy konkrétabban bekapcsolódjunk a világbéke roppant kérdéseibe

(17), mindent meg fogunk tenni azért, hogy létrehozzuk valami prototípusát annak, ami egy világtekintélyről alkotott elgondolás lehetne (18). Ezt a feladatot egy valamennyi világrészből származó, főleg fiatal személyek csoprtjára bízzuk. Más vallásokhoz tartozó hívőket, és olyan nem hívőket is, akiket megérintett a kiengesztelődés emberi arca, meghívunk ebbe a csoportba. Szakvéleményt fog kérni olyan személyektől, akik erre a legilletékesebbek nemzetközi szinten; figyelmét kiterjeszti azokra a felfedezésekre, amelyeket a legutóbbi év