A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-07-01 / 7. szám
I KI HINNÉ, HOGY... ... a Biblia első embere, Ádám, csakugyan 930 esztendeig élt? Az ószövetségi Szentirás első könyvének, a Teremtés könyvének egyik legnehezebben értelmezhető részében, az 5. fejezetben, a 3. verstől ezeket találjuk: ,,Amikor Ádám 130 esztendős volt, magához hasonló, saját képmása szerinti fiút nemzett, akit Szetnek hívott. Ádám Szét születése után még 800 évigélt, s fiai meg lányai születtek. Ádám egész életkora 930 esztendőt tett ki, akkor meghalt." A következő versek sorba veszik Ádám első utódait, természetesen mindig az elsőszülötteket, mert az volt a családfő és minden jognak birtokosa, illetőleg tovább származtat ója. Nos, Szét 912 évig élt - Enos 905 évig - Kenan 910 évig - Mahalaleel 895 évig -Járed 962 évig - Hénoch csak 365 évig élt, mígMetuse- lach 969 évet ért meg, és ennek fia, Lamech 777 esztendős korában halt meg. A még nem is olyan messzi múltban a tudományos értelmezés ezeket az adatokat szó szerint vette, és csak azt engedte meg, hogy a nemzetségtáblákon említett évek nem napévek, hanem 354 napból álló holdévek voltak. Kizárta azt az egyesek által kezdeményezett elméletet, hogy az éveken nem igazi éveket, hanem csak néhány hónapos vagy hetes időszakot kell érteni Ma a szentirás-tudomány egész más oldalról közelíti mega problémát. A megoldás lényege az, hogy az életévek száma semmiképpen sem arra vonatkozik, hogy Ádám és utódai csakugyan hány tavaszt és telet láttak. Ezek a számok egy- egy szentírási szakasznak a védőbástyái voltak, amennyiben azt határozták meg} hogy a lezárt szakaszban hány szónak kell lennie. Ezeken a nemzetségtáblákon újra meg újra a „tóledót” szó ismétlődik. Ezt a szót a „nemzedékek” főnévvel fordítják. Aki azonban ismeri az írott hagyományok egyik nemzedékről a másikra való átszármaztatásának a törvényeit, az tudja, hogy írott szöveg is képes a nemzésre. Az ősi szövegek meghatározott ütemben és szakaszokban mentek át egyik nemzedék birtokából a másikéba. Ha az ősi szöveget bővítették, a bővítést azonnal meg lehetett állapítani az ütem segítségével. Ezeket a bővítéseket is tóle- dótnak hívták. Példának vegyük csak a Teremtés könyvének az elején található Teremtés-himnuszt. Ezt az újabb exegéták úgy tekintették, mint amelyet a Krisztus előtti 5. században a jeruzsálemi templom valamelyik papja írt és helyezett az egész gyűjtemény élére, hogy az egész Szentírásnak alapja legyen. Mózes 5. könyve ma ismert szövegét ebben a Kr. előtti 5. században kapta. Tehát a Teremtéshimnusz mindenestül az 5. század egyik jeruzsálemi papjának a költői alkotása lenne. Így magyarázták eddig. Most azonban már másképpen látják a dolgot. E himnusz elemzése folyamán ugyanis kiderült, hogy a legősibb szöveg egy az Enu- ma Eli? babiloni teremtés-eposz ütemében írt 5 szakos vers volt, minden versszak 28 szóból állt. Ezt az ősi szöveget bővítette ki a jeruzsálemi templom papja, 310
