A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-07-01 / 7. szám
311 éspedig úgy, hogy 130 új szót csatolt hozzá. Ha már most ezt egybevetjük az 5. fejezet 3. versével, avval, hogy Ádám 130 esztendős volt, amikor Szetet nemzette, és utána még 800 esztendeig élt, akkor kitűnik, hogy Ádám életéveinek a száma (930) egybeesik a Teremtés-könyv második szakasza szavainak a számával. A héber „8a nah” szó fordulatot, változást is jelent eredeti gyökere szerint. Vagyis az életévek száma tulajdonképpen 'a szöveg épségét védte, azt fejezte ki, hogy egy-egy szakasz hány szóból áll, ill hogy egy régebbi szöveget hány szavas betoldással bővítettek. A középkori zsidó szentirás-tudósok, a maszoréták, akiknek a mai héber szöveget köszönhetjük, két értelmező apparátust csatoltak a szent szöveghez. A kicsi és a nagy maszórával igyekeztek biztosítani egyszer s mindenkorra a szent szöveg épségét. A Kr. előtti 5. században a nagy vallási megújulás idején, Ezdrás és Nehemiás éveiben hasonló gonddal állapították mega szöveg egyes szakaszait, a tóledótokat. Ezek a tóledótok a Szentlélek által sugalmazott szöveg egészéhez tartoznak. Teológiai tartalmuk is fejlettebb, mint a bővített ősi énekeké. A korábbi értelmezés, amely a Teremtés könyvének a felépítését négy forrásra vezette vissza, és amely szerint a Teremtés-himnusz - az, hogy az Isten hat nap alatt teremtette a világot, és a hetediken megpihent - a jeruzsálemi templom papjának vagy papjainak köszönhető: ez a felfogás ma nem állj a meg a helyét. Mert a beható elemzés megmutatja, hogy a Teremtés-himnusz ma olvasható szövegében egy egyszerűbb és sokkal ősibb ének rejtőzik. A Szentírás könyveit nem szabad az európai irodalomkritika módszereivel tanulmányozni Az ókori Kelet irodalmából kell megközelíteni, ennek az irodalomnak a törvényei szerint kell vizsgálni És nem szabad letérni erről az útról abban az esetben sem, ha igen meglepő eredményekhez, az eddigi értelmezéstől nagyon eltérő megoldáshoz jutunk is Kétségtelen, hogy az értelmezésnek ez az új útja meglepetéseket ígér. Vegyük csak példának az ismételten említett Teremtés-himnuszt. A szöveg ősi rétege egy 5 verszakból álló ének volt, minden versszak 6 sorból és 42 szóból állt. A záróversszak két sorában összesen 14 szó volt, vagyis az egész ősi ének 224 szóból állt. Ezt bővítették ki a Kr. előtti 5. században a jeruzsálemipapok, akik az ószövetségi Szentírás ma olvasható szövegét meghatározták. Az említett éneknek az első szakaszát 11 szóval - a másodikat 2O-szal - a harmadikat 41-gyel - a negyediket 15-tel - az ötödiket 93-mal és a záró szakaszt 36 szóval bővítették. Vagyis az eredeti ének összesen 246 szóval bővült, és így jött létre a mai 470 szóból álló szöveg. De miért éppen 470-re bővítették? A teremtés-himnusz ma olvasható szövegében a teremtés negyedik hapjáról ezt találjuk:,,Mondá továbbá az Isten: Legyenek világítók az ég boltozatán, és válasszák el a nappalt az éjszakától, jelezzék az időket, a napokat, az esztendőket...”(Gen. 1. 14c) Ha már most azt keressük, hogy milyen összegekből tevődik össze az előbb említett 470-es szám, (folytatás a 319. lapon)
