A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-07-01 / 7. szám
302 tését. Lássuk most röviden, hogyan valósította meg a zsinat ezt a hármas feladatot. Antiochiában, a legfontosabb kisázsiai városban az apostoli eredetű keresztény közösségnek 360 után egyszerre három püspöke volt. Egyikük, Pauli- nosz, egyértelműen kitartott a niceai hitvallás mellett; a keleti püspökök körében ő volt az ún. óniceai párt vezetője. Meletioszt az ariánusok tették meg püspöknek; ő azonban, a keleti püspökök többségével egyetértésben, óvatosan valami középmegoldást keresett Nicea és az ariánizmus között: ez volt az ún. újniceai irányzat. Meletioszt az ariánusok elég hamar letették, és az egyértelműen ariánus Eudzoioszt ültették helyébe. Valens császár energikus politikával támogatta az arianizmust. 378-ban vesztett csatában ő maga is meghalt. Utóda, I. Theodosziosz gyökeres fordulatot hozott: a niceai hitvallás szellemében akarta helyreállítani az Egyház egységét. Ezért hívta össze a zsinatot. Világos látással kezdettől fogva észrevette, hogy az egységet csak Meletiosz, nem pedig Paulinosz körül lehet megteremteni. A zsinat tehát Meletiosz elnökletével indult. Az ariánus Maximoszt letették, és helyébe a kor legnagyobb keleti hittudósát, Szaszima püspökét, Nazianzi (Szent) Gergelyt választották meg a konstantinápolyi székre. Közben váratlanul meghalt Meletiosz. Gergely, a zsinat új elnöke, azt szorgalmazta, hogy Paulinoszt ismerjék el Meletiosz jogos utódának; de ez lett a veszte. Gergely megválasztása ugyanis nem tetszett Alexandria püspökének, Timotheosznak; addig szította ellene a hangulatot (hivatkozva arra is, hogy püspök nem mehet át egyik székről a másikra), míg Gergely ünnepélyesen lemondott. A zsinat vezetését tarszoszi Diodorosz vette át. Újra megtárgyalták a két fontos püspöki szék betöltését: An- tiochiába megválasztották Meletiosz egy papját, Flavianoszt; a császárváros püspökévé pedig egy addig teljesen semleges embert, nyugdíjas császári főtisztviselőt tettek meg, a még csak hitjelölt Nektarioszt. — Ezek a nem éppen rokonszenves hatalmi harcok adják a zsinat történetének külső kereteit. Mindenesetre az anti- ochiai szakadás kérdése így megoldódott; igaz, hogy Flavianosz megválasztása nem tetszett Rómának; ott Paulinosz elismerését szerették volna. A zsinat első kánonja elítéli mindazokat az eretnekségeket, amelyek a Szentháromságot illetően nem vallják a niceai atyák hitét; nevezetesen elítéli „az eunomiánusok vagy anomiánusok, az ariánusok vagy eudoxiánusok, a fél- ariánusok vagy pneumatomakhoszok, továbbá a szabelliánusok, a marcelliánu- sok, a photiniánusok és az apollinaristák eretnekségeit." Ezeket a tévtanokat nem szükséges itt különösebben ismertetnünk. Fentebb röviden már jeleztük, miben állt az ariánusok (Areiosz hívei) és a pneumatomakhoszok (a Szentlélek- ellenesek) eretneksége. Harmadik kánonja rendezi Konstantinápoly helyzetéta legfontosabb egyházak ranglistáján; kimondja, hogy a császárváros püspökét megilleti a tiszteletbeli elsőbbség Róma püspöke után, mivel Konstantinápoly az új Róma. Ez a ká
