A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-07-01 / 7. szám

303

non jelentős újítást hoz a megelőző hagyományhoz képest, amely három fontos püspöki széket (később úgy mondták: patriarkátust) ismert el: Rómát, Alexandrát és Antiochiát. A kánon eszmei megalapozására később, valószínűleg csak a VI. században látott napvilágot az az állítás, hogy a konstantinápolyi egyházat nem kisebb személy, mint a Rómát alapító Szent Péter bátyja, Szt. András apostol alapította! Ez az állítás történelmileg nem állja meg a helyét. Konstantinápoly nem apostoli alapítású egyház. - Az új ranglista (Róma és Alexandria szívós ellenállása ellenére) lassan elismerésre talált. A 451-es khalkédoni zsinat öt pátriárkái széket állapított meg ebben a sorrendben: Róma, Konstantinápoly, Alexandria, Antiochia és Jeruzsálem. Nagy Szt. Leó pápa azonban, amikor 453-ban elfogadta és jóváhagyta a zsinatot, kifejezetten elvetette, hogy Konstantinápoly a közvetlenül Róma után következő pátriárkái szék. Ennek ellenére az elv lassan egyetemes elismerésre tett szert. Az előbb idézett öttagú listát találjuk többek között a 870-es konstantinápolyi, az 1215-ös lateráni és az 1439-es firenzei egyetemes zsinatok végzéseiben: tehát nemcsak keleti, hanem nyugati,latin zsinatokon is.

A hatalmi viszályok jellemezte, zaklatott keretekben a zsinaton egy olyan hitaktus történt, amely az egész kereszténység jövendő lelki életét döntően meghatározta. Ezen a ponton találjuk meg a zsinat igazi nagyságát és egyetemességét. Nektarioszt, az új konstantinápolyi püspököt felszentelése előtt tarszoszi Diodo- rosznak előbb még fel kellett készítenie a keresztségre, és meg kellett keresztelnie. A keresztségi hitoktatás és vizsgáztatás hitvallást is magában foglal. A püspökjelölt oktatásához használt hitvallásformula pontos magyar fordításban így hangzik:

Hiszünk egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatóknak és láthatatlanoknak alkotójában;

és egy Ur Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában;

aki az Atyából született minden világkorok előtt, világosság világosságból, igaz Isten igaz Istenből, aki született, nem alkottatott, közös lényegű az A tyával, aki által a mindenek lettek; aki értünk, emberekért, és a mi üdvösségünkért leszállt a mennyekből, és megtestesült a Szentiélekből és Szűz Máriából, és emberré lett; keresztre is feszíttetett értünk Poncius Pilátusalatt, és szenvedett, és feltámadott a harmadik napon az írások szerint, és felment a mennyekbe, és ül az A tya jobbján, és ismét eljön dicsőséggel ítélni élőket és holtakat, és az ő k irályságának nem lesz vége;

és a Szentiélekben, az Úrban és életszerzőben, aki az Atyából származik, aki Atyával és Fiúval együttimád tátik és együttd icsőíttetik, aki beszélt a próféták által; egy, szent, katolikus és apostoli Egyházban. Vallunk egy keresztséget bűnök bocsánatára. Várjuk holtak feltámadását és a jövő világkor életét. Ámen.

Ez a hitvallás ismerősen cseng a fülünkben: hogy miért, hamarosan elmondjuk. — így fordítottuk: „emberré lett. A görög kifejezés tükörszavaként ezt