A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-07-01 / 7. szám

301

Ezekben a napokban igen jelentős egyháztörténeti esemény 1600. évfordulóját ünnepli az egész kereszténység, felekezeti különbség nélkül.

381 májusában ült össze, és július 9-én ért véget Konstantinápolyban egy zsinat; aktáit a császár hivatalosan július 30-án tette közzé. Történelmi lefolyását tekintve nem mondható minden szempontból egyetemesnek; jelentőségében mégis az első évezred egyetemes zsinatai közül talán a legegyetemesebb lett.

Az ariánus eretnekség, amely tagadta Krisztus istenségét, és amellyel szemben az Egyház legelső egyetemes zsinata, a 325-ös niceai, elszántan hitet vallott Krisztus istensége mellett, a IV. század második felében még mindig igen erősnek bizonyult, főleg keleten. Ariánus volt a császári székváros, Konstantinápoly püspöke, Maximosz is. Sőt közben, az arianizmus logikus következményeként, újabb eretnekség is keletkezett: a pneumatomakhoszok (a Szentlélek ellen küzdők) csoportja a Fiú mellett a Szentlélekről is kifejezetten azt vallotta, hogy nem isteni személy, hanem az Atya teremtménye, szolgája.

A zsinatot I. Theodosziosz és Gratianus császárok hívták össze. Mintegy 150 püspök résztvevője kivétel nélkül mind keleti volt; sem Rómát, sem a Nyugat más egyházmegyéit nem képviselte senki.

Nem maradt ránk, sajnos, a zsinat jegyzőkönyve. De egy évvel később

MULT ES JELEN

Nagy Ferenc

A MÁSODIK EGYETEMES ZSINAT (381)

egy újabb konstantinápolyi zsinat levélben számolt be Róma püspökének, Dama- susnak, a 381-es zsinatról, és ebből az iratból sok lényeges dolgot megtudunk. Megvannak a zsinaton elmondott fontos teológiai beszédek is. Úgyszintén birtokunkban van a 381-es zsinat néhány dokumentuma: a hitvallása meg négy kánonja.

Már a 382-es zsinat „egyetemesnek" nevezte a 381-est, így megkülönböztette a részleges, helyi zsinatoktól. Elismerése valójában nem ment sem könnyen, sem gyorsan. Nyugaton még jó ideig elhallgatták. Keleten is csak a 431-es efezusi zsinat után kezdték elismerni. Végül 591-ben Nagy Szent Gergely a pátriárkákhoz intézett hitvalló iratában odaszámítja a négy egyetemes zsinat (niceai, konstantinápolyi, efezusi és kalcedoni) közé, és ezek lelki tekintélyét párhuzamba állítja a négy evangéliuméval.

Theodosziosz császár hármas feladatot tűzött a zsinat elé: a) az Egyház hitbeli egységének helyreállítását; b) a meletiánus szakadás megszüntetését An- tiochiában; c) a konstantinápolyi püspöki szék kiemelkedő rangjának elismerte1