A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-07-01 / 7. szám

300

Egy másik vasárnapon bevallotta a második házasságát. Jó egy évre első felesége halála után. De az mán Pesten volt.

— Gondoltam, ne mondja senki sem újra, hogy házastársat sem tudok magamnak választani. Hát egykorút kerestem. 36 éves voltam akkor, és egy 35 éves özvegyet találtam, akinek nem volt gyermeke. Gondoltam, hogy nekem talán még ád egyet. Persze akkor még nem tudtam, hogy a hiba bennem van. Vele Pesten ismerkedtem meg, ahová új állásom vitt. Hajógyári asztalos lettem.

— No és hogy sikerült? — kérdé kíváncsian a káplán úr.

— Nagyon jól. Mert egykorúak voltunk. Oszt tudja, én egyedül- való gyerek, sohasem volt se húgom, se néném, se bátyám, se öcsém, így egyszerre feleségem is lett meg lány testvérem is. Hej, de szép idők voltak azok! Jól is kerestem. A feleségem jól főzött. De gyerek nem lett. Ez bántotta őt, engem is. Akkor mentünk orvoshoz. De még talán jó is, hogy nem lett. Mert hirtelen ment el. Szegény belefúlt a Dunába egy nyáron. Egy barátnőjével mentek fürdeni. Nagy csapás volt. Vagy öt évig nem is gondoltam, hogy valaha újra megházasodjam.

— No és erre a fiatalra hogy akadt? — kérdezte egy más alkalommal a káplán úr.

— Veszprémben. Mert Pestről oda kerültem. A kosztadó gazdám lánya volt. Szüntelen rám akaszkodott. Hiába ellenezte apja, anyja. ,Te lány, vigyázz,’ hallottam sokszor, ,az ilyen házasság mindig rosszul végződik.’ ,De ha én nem állhatom azokat a tacskó legényeket, akik köröttem sündörködnek’, durcáskodott az én Katim. A végén gondoltam: miért ne próbálnám meg? Gyerekem úgyse volt. így egyszerre lányom is lesz meg feleségem is.

A káplán nem állhatta meg nevetés nélkül.

— No hallja, még ilyen kombinációkat sohasem hallottam. Első házasság: feleség és anya; második: feleség és nőtestvér; harmadik házasság: feleség és lánya.

— Hát hiszen megáldott engem az ég Ura — fejezte be az asztalos mester —, mert minden ellenkező jóslat ellenére, eddig mind jól sikerült. Hej, Jóska - kiáltotta az italoslegénynek -, hozzál nekem meg a tisztelendő úrnak egy-egy hosszúlépést, mert erre innya kell!

Hazafelé a káplán úr elgondolkozott az emberi élet furcsaságain. Fiatal ember volt, még sok mindent tanulhat az életben. Legalább is ez volt főnöke véleménye, amikor elmondta neki Izsák Pál uram érdekes esetét.