A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-07-01 / 7. szám

299

káplán úr és rajta keresztül főnöke hamarosan megismerkedtek Izsák Pál uram élete történetével.

— Hja, mit gondol a tisztelendő úr a feleségemről? — kérdi egy vasárnap délután az asztalos mester.

— Hát a faluban azt mondják, hogy talán nem is a felesége, hanem a lánya.

— Szó ami szó, az is lehetne, ami a kort illeti. Ügy is bánik velem, mintha apja lennék. Mikor szidom érte, azt mondja: Hiszen e- gyik oka, hogy magához mentem (mert ő magáz engem), az volt, hogy mindig arról álmodtam, ha egyszer férjhez megyek, csak idősebb emberhez megyek. Azok okosak, tapasztaltak és érettek. Nem olyanok azok, minta tacskó korombeli legények.

— Vannak ilyenek, magam is tapasztaltam lelkipásztori munkámban.

— Jól főz, eltalálja a szájam ízét, szeret kertészkedni, tiszta, jókedvű, csak gyereket nem adott nekem. Azt hiszik, az ő hibája. Pedig az enyém. Az orvos is megmondta. De én nem mondom neki. Minek is mondjam? Tudja, ha az első feleségemtől lett volna gyerek, annyi idős lenne, mint ő. Hát így feleségem is, lányom is egyszerre.

— Hát a mester úrnak több házassága is volt? — kérdezi érdeklődve a káplán úr.

— Ez a harmadik. A másik kettő elhalt mellőlem.

Egy másik alkalommal a káplán kikérdezte első házassága felől. Erre az öreg elmondta, hogy szülei halála után nagyon el volt anyátlanodva. Éppen megszerezte a segédlevelet ott Miskolcon, és a műbútorgyárban kapott jó állást. Gondolta, hogy megnősül. Bérelt is egy szép kis házat az Avas oldalában, de olyan üres volt, mikor hazajött munkájából.

— Sokat törtem a fejem - mondotta hogy milyen asszony is kéne nekem? Hát megismerkedtem egy jó asszonnyal, aki kosztadással is foglalkozott, közel a gyárhoz. Igaz, 25 évvel öregebb volt nálam. De úgy bánt velem, mint a fiával.Elkérte a ruhámat, rendben tartotta, mosta, vasalta, javítgatta... Fiatal voltam. Idegen helyen. Ha fiatalt veszek, az meg is csalhat, meg könnyen veszekedik, ha nem tetszik neki valami. Jobb lesz így: anyám is lesz meg feleségem is... Igaz, mondták a pajtások: az ilyen házasság, ennyi korkülönbséggel, nemigen szokott sikeredni... De az enyém sikerült. Tiszteltük, becsültük, szerettük egymást. Még a keresetem is több lett, mert a kosztadást is tovább folytatta. Gyerek nem lett. Amikor meghalt, nagyon meggyászoltam.

I