A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-07-01 / 7. szám
298 támadnak fel. Ha ugyanis a holtak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. Sőt azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. De Krisztus feltámadt a halálból, elsőként a halottak közül! Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából: Az öreg Schneider asztalos és ezemester halála után Lőcsfalva nagyon hiányolta egy ilyen ember segítségét. Volt, igaz, ács és asztalos más is, de egyik sem léphetett Schneider uram nyomába. Mindenki remélte, hogy egyik fia, aki mellette tanulta ki a mesterséget, folytatja a faluban apja mesterségét, mert tényleges apjára is ütött. De nem maradt meg. Azt mondogatta, hogy az ő tudásával máshol ,,ro- gyásig” keresheti magát, minek kínlódjon itt a faluban. El is ment a városba. De egyszeresük megjelent egy asztalos ember, és megvette Schneider uram műhelyét, szerszámait, és megtelepedett. Felesége ugyan olyan fiatal és élénk volt, hogy akár lánya is lehetne. Vagy jó húsz évvel fiatalabb lehetett; hogy mennyivel pontosan, azt senki sem tudta. Izsák Pál uram bútorgyári asztalos volt. Miskolcon kezdte, Pesten folytatta,és Veszprémben fejezte be... De már nagyon óhajtotta az önállóságot, nyugalmat, felesége is kötélnek állt, s egy lőcsfalvi embertől hallotta, hogy itt egy műhely felszereléssel eladó, hát eljött. Volt nekik megtakarított pénzük, kis nyugdíj is járt. Gondolta, az itteni kis keresettel nekik elég lesz, és a maga ura lesz végre. A ház me- gett jó kis darab kertföld is volt. Felesége szeret kertészkedni, szereti a maga zöldségét termelni, már a városban is megtette. így lőcsfalvi polgárrá vedlett. Nemsokára össze is barátkozott a falusiakkal. Jött a rendelés is. Az iparos társadalom is befogadta, úgysem tudtak volna vele kon- kurrálni. De főleg azzal nyerte meg a kedvüket, hogy rövidesen elegáns kuglipályát tervezett a legényegyleti udvar végiben, ahol aztán jól teltek a vasárnapok játékkal és spriccerezéssel. No, meg beszélgetéssel. A káplán úr, lévén a legényegylet vezetője, hamar bizalmasa lett, mert Izsák uram szeretett társalogni, s mint mondta, a káplán úr igen „finom társalgó", mert hagyja az embert kibeszélni magát. így a
