A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-07-01 / 7. szám
297 nagyböjti prefáció.) Te fiaidnak lelki tisztaságuk helyreállítására üdvös időt rendeltél, hogy lelkűket a rendezetlen vágyaktól megszabadítsák, és úgy munkálkodjanak a múlandó világban, hogy az örökkévaló dolgokhoz jobban hozzátapadjanak. (II. nagyböjti prefáció.)/ Feltámadásunk záloga Az Atya tehát nem azt akarta, hogy a Szövetség története a Fiú meggyilkolásával befejeződjék. Azzal, hogy felkelti Krisztust, aki a halál bilincseiben feküdt, és hogy maga mellé veszi a dicsőségbe, az Atya a mi zárt világunkon megnyitja a szeretet hasadékát - és a szeretet erősebb, mint a halál. Ennélfogva, az egyetlen Fiúhoz kapcsolódva, szabad bejárásunk van Isten világába: ott találjuk meg mindörökre igazi otthonunkat és igazi városunkat. A megdicsőült Krisztussal, aki felemeltetett az Atya jobbjára, egy közülünk, egy a mi fajtánkból való ember bejutott, nagyszámú testvér elsőszülöttjeként, Isten paradicsomába, amely azóta megsem- misíthetetlenül az emberek világához kötődik. Krisztus feltámadása a mi feltámadásunk ígérete. Megszabadít minket a halálfélelemtől. (Vö. Zsid. 2, 15.) Az utolsó szót nekünk sem a halál mondja ki. /Jézus, a mi Urunk és dicsőséges Királyunk, legyőzte a halál és a bűn átkát, s az angyalok csodálatára elfoglalta mennyei trónusát, hogy Istennél értünk, emberekért közbenjárjon, ítélje a világot és uralkodjék rajta. Ű nem azért távozott, hogy magára hagyja az esendő embert, sőt reménnyel tölt el minket, titokzatos testének tagjait, hogy követhetjük a mennybe, ahová mint az Egyház feje és az élet szerzője érkezett. (I.prefáció a mennybemenetelről.)/ ,,Ha nincs feltámadás...” /Nem könnyű hinnünk jövendő feltámadásunkat. Napjainkban akadnak keresztények is szép számmal, akik a nehézséget azzal oldják meg, hogy nem hisznek. De már Szent Pál korában sem volt könnyű hinni a feltámadást, kétely és hitetlenkedés akkor is akadt. Az apostol meghökkentő módon mutatja ki ennek a felemás keresztény magatartásnak a fonákságát. Nekünk is érdemes jól elgondolkoznunk szavain (lKor 15, 13—20), a feltámadás kérdését ebben a megvilágításban is átelmélkednünk./ Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor tanításunknak nincs értelme, és nincs értelme hiteteknek sem. Ráadásul még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mivel Isten ellenére azt tanúsítottuk, hogy Krisztust feltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha igaz, hogy a holtak nem
