A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-07-01 / 7. szám

292

b) A jó magról meg a konkolyról szóló példabeszédet a Tamásevangéliumban így olvassuk: „Az Atya Országa hasonlít egy emberhez, akinek jó magja van. Ellensége eljött éjnek idején, és konkolyt vetett a jó mag közé. Az ember nem hagyta, hogy kitépjék a konkolyt. így szólt: El ne menjetek azzal, hogy kitépjük a konkolyt; és vele együtt a búzát is kitépitek. Az aratás napján ugyanis majd előtűnik a konkoly; akkor majd kitépik és elégetik.”

Ez az elbeszélés a maga rövidségével és egyszerűségével valószínűleg közelebb áll Jézus eredeti elbeszéléséhez, mint Máté hosszabb változata. Magánál Máténál is a mustármagról meg a kovászról szóló elbeszélések egészen egyszerűek. Ezek a rövid változatok az igazi példabeszédek vagy hasonlatok. Ezekben az elbeszélés egésze a tulajdonképpeni mondanivaló, a tanítás egészét jelenti; sok apró részletnek nincs külön jelentése, hanem csak azt szolgálja, hogy az elbeszélés színes legyen.

A példabeszéd jelentését magából a szövegből meg Jézus életéből, tevékenységéből kb. így foglalhatjuk össze. A búza közé vetett konkoly elfojtással fenyegeti magát a búzát; a Jézus meghirdette Isten-Ország kibontakozását az ellenséges farizeusok is meg a habozó, hűtlen tanítványok is késleltetik és veszélyeztetik. Az apostolok nyugtalankodnak és türelmetlenkednek; szeretnének határozottan és gyökeresen tiszta helyzetet teremteni. A példabeszédben tehát a hangsúly nem annyira a konkoly jelenlétén van, még kevésbé azon az ellenségen, aki elvetette, hanem inkább az Isten első pillanatra érthetetlen be nem avatkozásán. Ez a probléma a mi korunkban, a mi lelkűnkben is sokszor felmerül: Isten miért nem nyúl bele erőtejjesebben a történelembe? Miért nem teremt világosabb, egyértelmű helyzetet az üdvösség megvalósulásának evilági történetében? Miért nem teszi vonzóbbá, hatékonyabbá Egyháza tevékenységét? Jézus megmagyarázza tanítványainak, hogy az Atya lassúságának és türelmességének alapos oka van; az Atya azért vár az ítélettel, mert erre a búzának is meg a konkolynak is szüksége van. Az Ország fiainak növekedniök, erősödniük, érniök kell; a habozó vagy gonosznak látszó emberekkel pedig szintén várni kell, alkalmat kell adni nekik a megtérésre; csak az aratás, vagyis az ítélet pillanatában tűnik majd ki egyértelműen, hogy valaki valóban a lelke mélyéig konkoly volt-e.

c) Máté evangéliumában a példabeszédből allegória lesz, ahol nemcsak az elbeszélés egésze, hanem egy sereg apró részlet isjobban kidomborodik, és sajátos, pontos értelmet kap.

Maga az evangéliumi szöveg aztán értelmezi az allegóriát. Ez az értelmezés sok szempontból a zsidó őskereszténység műve, és egy bizonyos egyházi helyzet igényeinek felel meg. Az evangéliumi értei-