A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-06-01 / 6. szám
276 nia. Munkácsy dührohamát Sedelmayer csendesítette le, aki felajánlotta, hogy saját maga építteti át kiállítástermét erre az alkalomra. Hadd tolongjon a Sedelma- yer-teremben fél Párizs! Véglegesen rögzítették a kép eladási árát is: Sedelmayer 300.000 frankot fizet; az eladási árat majd maga a műkereskedő fogja megállapítani. A kiállítási plakát szövege ez volt: „Munkácsy Mihály legújabb alkotása a „KRISZTUS PILÁTUS ELŐTT’ a rue de La Rouchefoucauld 6.sz. alatt látható Sedelmayer Károly külön kiállítóhelyiségében. Nyitás:Május 17-én délelőtt 10 órakor." Vajon e kritikus év kritikus hónapja alkalmas volt-e sikeres művészeti kiállítás rendezésére? Mióta 111. Napóleon kapitulált Bismarck előtt Sedánnál, azóta Párizs a burjánzó forradalmi indulatok káotikus városa volt. 1879 óta Jules Grévy köztársasági elnöksége az egész francia belpolitika forrongását hozta. Az egyre baloldalibbá váló kormányzat anti-klerikális törvényeket hozott. Katonai erővel ürítették ki a jezsuiták kolostorait. A francia fegyverek nyomán az afrikai Tuniszban folyt a vér. A forradalmi Gambetta már a Képviselőház elnökeként öntötte az olajat a politikai tűzhányó bugyborékoló tüzére. Várható volt-e igazi érdeklődés Grévy, Renan, Gambetta Párizsában? Munkácsy szelíd Krisztusa szá- mithatott-e sokadalomra? Május 17-én, pontosan 10 órakor, amikor a két libériás inas kitárta a kapukat - a lelkes párizsi tömeg valóságos ostromállapotot teremtett! Megteltek az utcák, megrohanták az épületet, letaposták a virágágyakat, s a legszerencséb- bek már földbegyökerezett áhítattal állhatták az óriási remekmű előtt... Sedelmayer 300-as csoportokban engedte be a sokaságot. Mindjárt az első csoportban maga a nagy Gambetta állhatott meg reszkető térdekkel az első sorban. Tágra- nyílt szemekkel, összeszorult torokkal nézhette az őrjöngő tömeg középpontjában bátran álló Tiszta Lelket: Krisztust Pilátus előtt! Őrjöngő tömeg a hatalmas olajvásznon - őrjöngő tömeg Gambetta háta megett. Gratulált Munkácsy- nak és megkérdezte tőle, tudja-e, hogy ő - Gambetta - ellenfele a francia egyháznak. „Tudom — válaszolta a művész -, de az én Jézusom nem „a francia egyház"!” „Igaza van!” - kiáltott elragadtatva a képviselőház elnöke Ez itt maga az erő és tisztaság! A történelmi Jézus!” Jött a miniszterelnök, majd a köztársasági elnök. Gratuláltak. Jött a hercegérsek, ki először kifogásolta, hogy Jézus feje körül nincs ott a megszokott glória, de aztán megértette, hogy Krisztusnak egész lényéből sugárzik a központi fény. Eljött Ernest Renan, a „Jézus élete” írója is. A nagy szkeptikus, a Francia Akadémia ünnepelt tagja ekkor már 58 éves volt. Mikor szeme rátapadt Jézus alakjára — levette a kalapját. Valahogy megérezte, hogy nem „csak egy festmény” előtt áll. A Szent Biblia elevenedett meg - valami misztikus módon! De ráismert arra a történelmi Jézusra is, melynek személyében ő — világéletében — a nagy zsidó prófétát hirdette! Párizs népe végtelen sorokban zarándokolt Munkácsy alkotása elé.
