A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-06-01 / 6. szám
277 Aztán megmozdult egész Franciaország! Papjaik vezetésével búcsújáró tömegek áramlottak a francia fővárosba. Zsolozsmák és litániák hangjai zúgtak Sedelma- yer kiállítási terme körül - el a távoli utcákig. A szakvélemények azt állították, hogy Rembrandt „Éjjeli őrjárat”-a óta senki sem festett ilyen csodálatos tömegjelenetet. Az egyház a művészet szent csodájáról beszélt; Renan hívei azt hirdették, hogy Munkácsy zsenije az agnosztikus apostol történelmi Jézusát keltette életre. így múltak el a dicsőség hetei, napjai. Munkácsy igazi aranykora volt ez, s a festőzseni fejében — ennek hatására — már megjelent a „Kálvária” megfestendő képe... Egyelőre megfestette saját önarcképét, saját vörösesen göndörödő hajzatát, diadalmasan domborodó homlokát, s festett egy virágcsendéletet, mely oly jól sikerült, hogy a szemlélő szinte érezhette a vázába dugott virágok illatát. Sede Ima y er magán kívül volt örömében és diadalában. Kijelentette, hogy a képet nem adja el; megtartja magának, s halála után szülővárosa templomába fog kerülni oltárképnek. 1882. február 19-től március 19-ig Budapesten volt kiállítva a „Krisztus Pilátus előtt”. Mozgalmas idők voltak ezek Pesten is, hiszen - a hazafiak fájdalmára - ekkoriban indult meg a mezőgazdasági proletariátus kivándorlása Amerikába, lázongtak már a nemzetiségek is Tisza Kálmán szerencsétlen politikája következtében; szervezte már Puskás Ferenc az első pesti telefonközpontot; híre jött, hogy a turini remete nagy müve, az „Irataim az emigrációból’, hamarosan napvilágot lát. Aláírták a Három Császár Egyezményét. Jókai megírta a „Szeretve mind a vérpadig” című regényét; és izgalomban tartotta a közvéleményt a ti- szaeszlári per, mely a felvilágosult igazságérzetet állította szembe a középkori ízű inquiziciós babonasággal. Amikora „Krisztus Pilátus előtt” Pestre érkezett, — a burjánzó hangulatot, a harci morajt elhallgattatta. Ünnepélyes csönd - majd diadalmenet következett. Ünnepség - harminc napon át! Munkácsy megkapta a magyar művészek ezüstkoszorúját, s Ipolyi Arnold, a Képzőművészeti Társaság akkori elnöke, a püspök és népmesegyűjtő mondott megható beszédet. Munkácsy is sírt. A búcsúbanketten hangzott el Jókai Mór hires beszéde, melyben felszólította a magyar kormányt, hogy az új Országháza tanácskozóterme számára festesse meg Munkácsy Mihállyal a „Honfoglalást”! Országos gyűjtést indítottak a „Krisztus Pilátus előtt” megvételére. Másfél nap alatt 120 000 forintot gyűjtöttek össze, de Munkácsy sajnálkozva közölte a lelkes hazafiakkal, hogy a kép felett nem rendelkezik. Az Sedelmayeré, aki szülővárosa oltárképének tekinti a nagyméretű olajfestményt. Annál nagyobb volt a megdöbbenése, amikor Párizsba visszatérve megtudta, hogy távollétében Sedelmayer eladta a képet egy bizonyos Wanamaker nevű amerikai milliomosnak - félmillió frankért! A kikötés szerint még egy évig Sedelmayernél maradhatott a kép. Munkácsy csóválta a fejét. Ha ezt előre tudta volna, akkor arra ösztönözte volna a derék pestieket, hogy folytassák a gyűjtést. Három-négy hét alatt előteremtődött volna a megfelelő vételár, s a „Krisztus Pilátus előtt” a magyar nemzet tulajdonába került volna ...
