A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-06-01 / 6. szám
275 béri gyűlölködés tajtékjára tekintve. Ezután következett a részletek pedáns kidolgozása, a modellek kiválasztása, öreg régiségkereskedések búvása, a kellő öltözékek próbálgatása. Az öreg Kaja fás eredetijét sikerült fellelni; egy öreg párizsi zsidót így a művészet halhatatlan figurájává avatni Nemsokára Pilátus is felkerült trónjára, tógájának hószíne csaknem megközelítette Krisztus fehérségét. Jól sikerült Pilátus szótlan komolysága, méltóságteljessége mögött a római tisztviselőből áradó gyávaságot is érzékeltetni, de hatalmát beszédesen bizonyította a háttal álló erőteljes római katona, ki lenéző fensőbbséggel tartja vissza lándzsájával az idegen tömeget. Sehogy sem talált megfelelő modellt Krisztusra; végül is az a merész ötlete támadt, hogy a hagyományos Krisztus-arcot valahogy elegyíti a - saját karakterével, saját lelke tűzhányószerü háborgásával! Órákig ült a tükör előtt, és - Krisztusnak képzelte önmagát! Elképzelte, hogy egész éjszaka imádkozott az Olajfák Hegyén, hogy aztán váratlanul szembenézhessen a csőcseléket az ő nyomára vezető Júdással. Fogoly volt már, növekedett körülötte a rosszindulat árja, de egyenes tartással, emelt fővel ment végzete elé. Elképzelte, hogy már Pilátus előtt van, annak hol szigorú, hol zavart arcába tekint. Már halálosan fáradt, de az éjszakai vallatás sem törte meg, s bátran vágja Kaja fás arcába, hogy az,,Emberfia” majd meg fog jelenni Isten jobbján, s eljön az ég felhőiben. Munkácsy teljesen beleélte magát szerepébe, hiszen most már - delíriumos víziójában - ő maga is ott volt a tömegben, mely őt kíméletlenül lökdöste a helytartó elé. Pilátus ki akart térni a felelősség elől. Utasította a tömeget, hogy Jézust vigyék Heródes elé, hisz ő volt a Galileába tartozók jogszerű bírája, felettese. Heródes visszaküldte. Ismét Pilátus előtt áll. Kezei összekötve... Munkácsy lázasan festette meg a test előtt összekötözött kezeket. Itt volt a csodálatos pillanat: a zseni ecsetje fürgén, de biztosan dolgozott, mintha valóban maga a Mindenható ereje vezetné, a Teremtőé, akiát-átruházza gyarló földi teremtményeire a Teremtés titkait... A festményen érezhető a mondás:,,Király vagyok, de az én országom nem e világról való! Én azért jöttem le a földre, hogy bizonyságot tegyek az Igazságról!” 1880 karácsonyára túl volt a kép felén. Aki ez időben találkozott vele, az afféle „lelki részegnek" látta. Életrajzírói feljegyezték, hogy már 1865-ben egy Engel Gyula nevű, hajdani bécsi lakótársa azt mondta róla, hogy az alkotása közben látható festőzseni „ábrándos delíriumban” van. Ugyanígy nyilatkozott róla később Liebermann Max, a híres bécsi festő is. Üjév után Párizs úgy várta a nagy mű közeledő megtekinthetőségét, mint valami csodát. A szalonokban állandó csevegés tárgya volt a „Krisztus Pilátus előtt”. 1881. május 1-én kellett volna a kiállítási szalonba szállítani. Munkácsy május 5-én tette rá az utolsó ecsetvonásokat. Öt nappal elkésett. Munkácsyt Párizs művészetének „hercegeként' tisztelték, de a „szabályzat” még nála is nagyobb hatalmat képviselt! Az igazgatóságnak sajnálattal vissza kellett őt utasító-
