A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-06-01 / 6. szám

274

bői kibukkanó tömegjelenet hatására, de figyelembe vette azt is, hogy Rembrandt bibliás képein - helyesen - az égi fény nem mesterkélt glóriából, hanem Jézus testéből áradt.

Munkácsy az „égi fény" kifejezhető módszerein töprengett, de közben őt magát nagyon is földi, nagyon is profán „földi fények" kötötték le. Ezidőtájt romantikus szerelem fűzte őt Saint Roch ifjú és szép bárónőjéhez, így a készülő műnek nem hitvese, hanem e szerelme lett a „múzsája”. Saint Roch-ban harminckét napig festette az első minta-színvázlatot, s a képen felbukkant a vádoló, hó- szakállú Kajafás főpap, tőle balra a humuszos tömeg, a tömeg közepén az előre lökött, szelíd, fehérmhás alak, vállára omló gesztenyeszín hajával, egyenes tartásával A festmény bal szélén már ott ágált az ég felé terjesztett karú, izmos, ordítozó suhanc is, ki, állítólag, eredetileg nem volt más, mint Munkácsy Anton nevű inasa. Kajafás főpap kinyújtott karjának lendületétől folytatódik a vad vád burjánzása Jézus köré és feje fölé. Jézust előre lökik, de nem túlságosan az előtérbe, mert a tömeg előtt - háttal a nézőnek - ott áll a lándzsás római katona, a- ki Pilátus parancsára mégiscsak igyekszik valahogy rendet teremteni a gyűlölködés e zűrzavarában, mely ellenállhatatlanul sodorja a központi fehér alakot az ítélet, a kínhalál felé.

Munkácsy már a próbafestés közben érezte, hogy Jézus és Pilátus fehér öltözetét foga kiemelni a sötétebb háttérből, s ezzel nemcsak plaszticitást ad a képnek, de igazodik az évezredes tradícióhoz is, mely a jóságot a világossággal, a gonoszságot a sötétséggel asszociálja. A háttér nem lesz teljesen sötét, hiszen valahol messze - és mégis oly közel - láthatatlanul és láthatóan ott van a Mindenható Atya is a Fiú oldalán, s az Atya jelenléte, áldó figyelme ott fog sugározni az árkádokon túl látható angyalian kék égben saz ég alatt látszó szelíd, szentföldi házikók színeiben.

A vázlat elkészítése után megírta Sédelmayérnék, hogy a képen negyvenöt vagy negyvenhét figura lesz, s minden egyes alak más-más karaktert fog képviselni. A főalakokról természetesen külön tanulmányt fest a végleges olajkép elkészülte előtt. Ha minden jól megy, az 1881-es „Szalonra" el fog készülni a csodálatos festmény, de ehhez legkésőbb 1880 júniusáig hozzá kell kezdenie a végleges olajmunkához.

Élete főművének szánta, óriásinak, lélegzetelállítónak! 410x630 cm nagyságúra tervezte, azaz több mint huszonöt négyzetméteresre. A Krisztusi fej problémája külön foglalkoztatta; elhatározta, hogy a fejben megkísérli megörökíteni az Istenség és az Ember eggyévált csodáját.

Amikor Sedelmayer eljött és megtekintette a vázlatot, a döbbenet szorította marokra a szivét. Már kibontakozott a halhatatlan mű lényege, látszottak részletei. A fényelosztás páratlan volt, a sötét tragédiába csodálatos kékséggel kukkantott be kívülről a jeruzsálemi mennybolt, mint bölcs isteni mosoly az em-