A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-06-01 / 6. szám
273 nyezetbe helyezte Jézusról szóló regényes életrajzát. Renan Jézusa már nem Istenfiú volt, hanem a „Nagy Lázadó”, ki szenvedő zsidó népe élére áll, vállalva minden tragikus következményt. Az ,,új Jézust teremtő” Renan fölényesen uralta Párizs korabeli társadalmi fibzófiáját. Lehetett-e hagyományos bibliai festménnyel ilyenkor előállni? Hosszas töprengés után Munkácsy úgy döntött, hogy igenis lehet! A tizenkilencedik század lelkében élő Krisztust kell megfesteni! Azt a Krisztust, aki magában hordozza az elmúlt tizenkilenc évszázad hagyományaid is, de Renannak sem mond kimondottan ellent, hiszen Renannak is — a maga szemszögéből és módján — igaza volt. A vallásos hit Jézusa valóban azonos volt Jehosuával, az „Ember Fiával’ is, azzal a „Nagy Lázadóval’, aki bátran szállt szembe Rómával is, a farizeusokkal is. Munkácsy elment Sedelmayerhez és közölte vele, hogy az ötletet magáévá tette. A műkereskedő boldog volt. „Csinálja meg, Mester - a pénz nem számít!” Ekkor még 1880-at írtak. Munkácsy a bibliát kezdte olvasgatni Természetesen elsősorban az evangélumokat tanulmányozta. Kissé megzavarta, hogy rádöbbent: Jézus perét az evangélisták ugyan nagyjából azonosan írták meg, de a vizualitások egymástól eltértek. Képzeletvilágát megragadta Máté leírása:,,...Jézus pedig ott álla a helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda neki: Te mondod. És amikor vádolák őt a főpapok és vének, semmit sem felele. Akkor monda neki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened? Es nem felele néki egyetlen szóra sem, úgyhogy a helytartó igen elcsodálkozék.”(Máté 27. r.l 1-14).Márknál ugyanezt olvasta (15.r.2-5j, de Lukácsnál már feltűnt neki az is, hogy „...És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vivék őt Pilátushoz. És elkezdték őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy öt magát ama király Krisztusnak mondja.” Munkácsy Lukács leírásánál (23.r.l-4) már egyre erősebben kezdte vizionálni a gyűlölködő, bosszúra vágyó tömeget a fehérruhás, tisztalelkű próféta körül. Aztán János evangélista írásához fordult és olvashatta, hogy Pilátus „...szólítja vala Jézust, és monda neki: Te vagy a zsidók királya? Felele néki Jézus: Magadtól mondod-é te ezt, vagy mások beszélték néked énfelőlem?” (18.r.33-34), majd később: „Az én országom nem evi- lágból való...”(36) és: „...Én azért születtem és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról.”(37). Munkácsyban kialakult a drámai kép. Már tudta-érezte, hogy a négy evangélista egymástól árnyalatokban eltérő elképzelését egyetlen hatalmas, drámai vízióban egyesíti! A festmény dokumentálni fogja a fehér ruhás alak isteni tisztaságát, de köréje festi sötét árnyékként a tizenkilencedik század kétkedésének szimbólumait is, méghozzá olyanképpen, hogy a jézusi fenség erő és poétika kifejezéseiben magasan felülmúlja a körülötte tomboló gyűlölség örvényét! Rembrandt híres „Éjjeli őrjárata” is az eszében forgott; számított a sötét
