A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-06-01 / 6. szám
272 Haraszti Endre KRISZTUS PILÁTUS ELŐTT Százesztendős Munkácsy Mihály remekműve A festőzseni 1872-től kezdve élete túlnyomó részét Párizsban, a „fény városában” töltötte. Ez nála nem azt jelentette, mintha „párizsivá” vált volna maga is. Életrajzírói általában megegyeznek abban, hogy gazdagságában, festői luxus-környezetében is megmaradt a régi „Miskának”; képzeletvilága tovább hordozta a magyarországi emlékeket, vagy pedig kora átlaggondolkozása fölé e- meOcedett - magasan föléje! Hatalamas agyveleje raktárában hordozta a múltat- jelent-jövdt. Elegáns világfi volt, francia bárónő-feleségével fényűző háztartást tartott, hangos társadalmi életet élt. Az elegánsra bodorított veres fürtök alatt azonban ott domborodott még a magyar drámát rejtő fenséges homlok, az agyvelő rejtett rétege még ott raktározta az évekkel ezelőtt festett „Ásító inast”, a „Tépésesinálókat”, a „Rőzsehordó asszonyt’, az ,,Éjjeli csavargókat”, a „Poros utat”! Igaz, hogy a pompázatos háztartás fenntartásához igazodnia kellett a párizsi korízléshez, a gazdag megrendelők igényeihez - ennek jellemző és érdekes dokumentációja a barokkos, agyoncicomázott „Párizsi szobabelső” de aztán ismét felébredt benne a magyar falu bájos emléke, és megszületett az „Újoncok" című festmény, mintegy „gyónásul' és bünbánatul. Az örvénylő, viharzó lélek tüzhányókitörése megdöbbentő erővel dobta az ámuló társadalom elé a vak Miltont, ki leányainak az „Elveszett Paradicsom” halhatatlan sorait diktálja. Ezért 1878ban a Párizsi Világkiállítás aranyérmét kapta meg. De a dicsőség, világhír nem volt elég - kellett a pénz a felső tízezert szüntelenül vendégül látó fogadószalon számára. A „Délutáni vizit” megintcsak azt mutatja, hogy a művészet sasmadarának bizony néha le kellett ereszkednie a mindennapi párizsi szokások, erkölcsök parlagiasságáig. Gyönyörű feleség várta a gazdag otthonban, nagyvilági élete, sikerei más embert boldoggá tehettek volna. De Munkácsy zseni volt: álmai, igényei, vágyai örökösen elégedetlenné, boldogtalanná tették. Honvágya fel-felújult, a megrendelésre festett selymek, csipkék, szőnyegek, kárpitok, bútorok, csillárok központjába fabrikált delnők idegesítették, saját élete elleni lázadóvá tették. Az édeskedő, szirupos tárgykörök megalázták. Drámát akart festeni - a világtörténelem legnagyobb drámáját! Olyan drámát, amely a magyar történelmi dráma légkörét is fennségesen túlszárnyalja! Olyan drámát, amely az öt körülvevő, sekély es gondolkodású francia parv énükét összezsugorodott, megalátott törpékké teszi! Műkereskedő barátja, Sedelmayer jött először az ötlettel, melyben Munkácsy felismerte saját gyötrődő lelkülete kivezető útját is. Sedelmayer bibliai drámát kért. Először elutasította. Hogyan lehet Renan korában bibliai drámát festeni?! A nagy francia orientalista és teológiai iró realisztikus történelmi kör
