A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
28 — az emberiség bűnei és az én bűneim. Izajás írja: „Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze, a mi békességünkért érte utói a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.” (Iz 53,5.) így vált valóra az az örömhír, amelyet nyilvános működésének elején meghirdetett: vak szívünkben így gyújtott világot, így szerzett szabadulást a bűn rabságából, így gyógyította meg összetört szíveinket. Jézust a keresztfán kivégezték. De valóban kudarc volt-e az élete? Nem csodálatos dolog az, hogy ma, közel 2000 évvel a halála után, az ő nevében gyűltünk össze, hogy jobban megismerjük, odaadóbban szeressük, és életünk központjává tegyük? Jézust a halál nem győzte le! Húsvét hajnala óta Jézus ÉL! Valamikor, valahol mindenki találkozik vele! Közömbösen nem mehet el mellette senki! Mindenkinek döntenie kell: Jézussal vagy Jézus ellen? Ez életünk és egész örök jövendőnk legfontosabb kérdése. Jézus senkit nem kényszerít. De lehet-e ellenállni a szeretetnek? Álljunk most lélekben a szent kereszt alá. Szemléljük az értünk szeretet- ből szenvedő Krisztust, és kérjük, hogy szenvedése teremje meg bennünk gyümölcsét. Fejezzük be Prohászka Ottokár imádságával: Ó Istenem, szeretlek téged forrón, mélyen, nem mert a kárhozatos szörnyű éjen örök tűzbe vetsz, ha elhagylak; vagy mert egednek ékességét, szent örömben úszó angyali zenéjét ígéred nékem szárnyaid alatt. Hanem mert a kereszten karjaid kitártad, emberi szívemet szívedre vártad, rútul kiszögezve, jaj, felém hajoltál, vérfutotta arcod forró, tüzes oltár. Bűnömért viseltél szörnyű ékességet. Meg nem állottál a gyötrelmek mezsgyéjén: átmentéi az éjek szörnyűséges éjén, gyalázat és szitok, lélekhóhérok és gyötrelemkárpitok födtek, kísértek, jaj, az utolsó szóig. Rettentő mértékkel méred szeretésed! Ó hadd legyek, én legyek könnyező vetésed, ó hadd legyek, én legyek a te aratásod, míg gyötrelmeiddel lelkem földjét ásod! Szeretlek, szeretlek, nem mert megmentettél, hanem mert a vérig, halálig szerettél! S amint te szerettél, szeretlek most téged, életem és lelkem elkínálom néked. Szeretlek, szeretlek, te vagy a Királyom, Istenem, Mindenem, örök Mennyországom!
