A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
29 Arthur McCormack oooooooooooooooooooooooooo A ROBBANÁSIG GYORSULÓ PROBLÉMÁK ÉS MEGOLDÁSOK NÉPSZAPORULAT LELKIPÁSZTORI SZEMMEL OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO A cikk szerzője a Mill Hill papi missziós társulat angliai származású, de Rómában élő tagja, szaktekintély a népesedésprobléma (demográfia) terén, de nem a hittani és erkölcstani kérdésekben. Szakterülete er- kölcstani problémákat vet fel Ezekre vonatkozó javaslatát terjesztette a püspöki szinódus atyái elé. (A püspöki szinódusnak magának is csak tanácsadói feladatköre van.) Ha nem akarjuk, hogy az éhség még tovább terjedjen, a családkorlátozás sürgető szükségességgé válik; ezt ma mindenki egyöntetűen elismeri A szerző nem arról tárgyal, hogy melyek VI. Pál pápa születésszabályozásról irt levelének hittani alapjai; csupán azt a kérdést veti fel, hogy a fejlődő országok valós körülményei között hogyan alkalmazható a körlevél által egyedül elfogadhatónak elismert módszer. Ha a család helyzetét a mai világban reális szemmel akarjuk nézni, ezt a kérdést megkerülni nem lehet. A család kérdéseit megtárgyalni készülő püspöki szinódus munkafüzete, amelyet 1979 júniusában küldtek szét, azt úja, hogy „lelkipásztori szempontból központi jelentőségű a népesség gyors szaporodása (a demográfiai probléma)”. Megjegyzéseimet ezért azokra a gyakorlati és lelkipásztori kérdésekre korlátozom, amelyeket a születészabályozásról szóló pápai körlevél, a Humanae vitae — főként a fejlődő országokban — felvet. A fő problémát így fogalmazhatjuk meg: Az Egyház által megengedettnek elismert fogamzásgátló módszerek elkalmazása, bármennyire kívánatos volna is, nem válik be a fejlődő országokban élő emberek tömegeinél. Elődeihez hasonlóan II. János Pál pápa is sürgette a további kutatásokat ezeknek a módszereknek biztosabb hatása érdekében; ezzel burkoltan elismerte, hogy jelenleg sokak szemében (és az 1968-ban megírt körlevél megjelenése óta) a gyakorlatban nem voltak eléggé eredményesek és módszerükben eléggé vonzóak ahhoz, hogy használják őket. Az Egészségügyi Világszervezet egyik újabb (1979. decemberi) jelentése az emberi szaporodást kutató speciális program munkájáról ezt úja: „A program tanácsadó csoportja 1979. szeptemberi gyűlésén alaposan átvizsgálta a termékeny időszak meghatározására vonatkozó kutatási módszereket. Elismerte, hogy az eredményességről és a vonzóerőről végzett kétféle kutatás hasznosnak bizonyult, mert lehetővé tette az ovulációs és a szimpto-termális (a petetermelésen és a helyi testhőmérsékleten alapuló) módszerek tudományos kiértékelését. Tárgyalt arról, hogy ezek a módszerek csak igen kis mértékben alkalmazhatók a fejlődő országokban, és azt ajánlotta, hogy hatásosságuk mérésére további kutatásokat a program ne folytasson. Nagyon is határozottan kívánták azonban, hogy folytassák azokat a kutatásokat, amelyek a termékeny időszak meghatározására szolgáló felszerelésekkel kapcsolatosak, ezek ugyanis nemcsak a születés
