A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-06-01 / 6. szám

266

háza, az egész embercsalád számára a kiengesztelődés erjesztő erejévé akarja tenni: ez jótékony hatással lesz aztán a világbéke problémáira is. Egy állandó zarándokúton levő Egyházban Isten „Krisztus követségében a kiengesztelődés tanítását bízta ránk.” (2Kor 5.)

Aki a kiengesztelődés létrehozásán fáradozik, idejének egyetlen percét vagy energiáinak egyetlen töredékét sem sem töltheti azzal, hogy azt keresse, kinek volt igaza, és kinek nem volt igaza. A döntő az, hogy a kingesztelődés most megtörténjen, és megállapíthassuk, hogy az élet visszatért nemcsak bennünk, hanem körülöttünk is.

A keresztény felekezetek felelősei általában azt állítják, hogy évtizedekre vagy még hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy az ökumenizmus által felvetett strukturális problémákat megoldhassák. Köztük vannak olyanok is, akik próbálják megérteni, hogy sok fiatal a kiengesztelődés további elodázását elgondolha- tatlannak tartja.

Ahhoz, hogy túljussunk a jelenlegi időszakon, amelyben keresztények keresztényekkel állnak szemben, nem feledve azokat sem, akiknek más az alapbeállítottságuk, mint a miénk: alapvetően fontos, hogy a másikat másvoltában megértsük. Az ellentétekbe belenyugodni azt jelenti, hogy már a zarándokút első állomásánál elakadtunk. Ez még nem kiengesztelődés.

Ne felejtsük azt se, hogy a feszültségeket csak gyarapítjuk, ha elfogadjuk, hogy a fiatalok külön egyházba tömörüljenek, vagy hogy egy osztály egyháza vagy a szegények egyháza vagy egy faj egyháza vagy az értelmiségiek vagy más elitcsoportok egyházai alakuljanak.

Zarándoklásunk kísérői

Meg lehet-e azt tenni, hogy mindig készen álljunk Krisztusnak ajtót nyitni és őt beengedni, ha egyszer a magunk világába zárkózunk?

Egy életen át tartó belső zarándokúton Krisztussal le kell szánnunk „belső fogságaink” mindegyikébe, és sok fal omlik majd össze szemünk láttára.

Fontos, hogy a belső zarándokúton mindazt, ami lelkünk mélyét megmozgatja, megbeszéljük valakivel, akinek az életről keresztény tapasztalata van. Aki maga is próbákon és kísértések tűzén edződött, és kifinomult a kiérző képessége, ezért elhamarkodott ítélet és elítélés nélkül megérti, mi rejlik a szívek mélyén. Sokat segítene, ha sokan felkészülnének az odafigyelők feladatára, nem azért, hogy tanácsokat osztogassanak, hanem hogy másoknak világossá tegyék, mi tartja fogva őket.

Felesleges megemlíteni, hogy ez a ráfigyelés nem helyettesíti a kiengesztelődés szentségét, amely föloldja a földön, amit ugyanabban a pillanatban Isten is fölold.