A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-06-01 / 6. szám

247

Hildebert de Lavardin (tours-i érsek, +1133)

A SZENTHÁROMSÁG SZEMÉLYEIHEZ Az Atyához

Alpha, ómega, nagy Isten! minden: Atyjának vall, tisztel! A Te erőd m indenható,

Te értelmed mindenlátó;

A Te léted: minden jóság, műved minden jó valóság. Minden felett, minden alatt, kinn, benn, mindig egyaz maradsz!

Egész belül: nem rekesztve, egész kívül: el nem vesztve, minden fölött,s nincs,ki emel, minden alatt, s nincs, ki lever. Egész fönt: igazgatóul, egész lent: Te fönntartóul, egész kívül: átölelőn, egész belül: betöltetőn!

Belül: 9oha nem szorítva, kívül: soha nem szóródva,

fölül: semmi sem támogat, alul: semmi sem tapodhat.

Nem mozdulsz, Világmozgató, nem tártától, teret tartó! Váltasz időt, s nem változol, kóbort gyűjtesz, nem távozol. Nincskülerő, kényszer soha, mely létedet megmásolja. Nekünk: tegnap, holnap, hajdan...

Neked: mindig „itt" „mostan" van!

Tiéd, Isten, az örök Ma, örök osztatlan maradva.

Ebben mindent látsz előre, egyben: mind végig betöltve. Mint Fő Minta: legfőbb Elme, formát küldsz minden elembe.

A Fiúhoz

Atyjával egy Egyszülötte! Egylényegét öröklötted. Atyád fénye és formája, Alkotó szent Alkotmánya! Testünket magadra öltéd, pártunk fogtad, a megtörtét! Időszülte örökélő, halhatatlan halni térő Teljes ember, teljes Isten, elvegyítlen Ember-Isten! Isten testté nem lön testtül, istensége nem kevesbül. Ember Istenné magaslik, embersége el nem foszlik. Atyjával egyazon Isten, s kisebb nála igaz testben.

Atyja Isten, mint Istennek, anyja Szűz a földön Ennek. Ily csodás új kapcsolatban két természet változatlan. Mindkettő, mivolt, megtartja: öröklét és idő Sarja.

Ez a mi hű Közbenjárónk, az a mi nagy Törvénylátónk. Fölavatva, keresztelve, fölfeszítve, eltemetve, elszunnyadod és leszállóit, föltámadott, égbe hágott... így, egekbe eltemetve, az ítélt jön ítéletre!