A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-05-01 / 5. szám

227

azokért imádkozom ma, azokat táplálom. Azért szeretem a földgömbömet. Szeretnék egy egészen kis földgömböt magamon hordani, nem tudom, van-e olyan. Ma délelőtt gyomorfájásomat is Alaszkáért ajánlottam fel. Nem kívánok meghalni, inkább élni a világ végéig, és szere- tetet árasztani az egész világban.

Ennek az óhajának már sok szent adott hangot a századok során: Assisi Szent Ferenctől Lisieux-i Szent Terézig. Élni, élni kell, „meghosszabbítani Krisztus életét" a mi korunkban, és építeni a szeretet civilizációját! íme, Margit Mária anya egészen klasszikus és egészen modern lelkisége.

Több hetes fájdalmas betegség után — amelynek során remélte, hogy az égi Unumba költözhet - 1950. május 18-án Margit Mária anyát ismét megválasztották az Unum általános főnöknőjévé. Ekkor már megindult a szerzetesi közösségek feloszlatása. A Vöröstorony utcai ház felszámolására július 5-én került sor. Margit Mária anya egy család jóvoltából a Gugger hegyen húzta meg magát egy kis kamrában. Időnként lejárt a városba, és találkozott a szétszóródott testvérekkel. Az abonyi ház végérvényesen csak szeptember 7-én oszlott fel, a szegedi már előzőleg.

Itt, a Gugger hegyi magányban született meg a „Parányi Mária" című kis írása, egyik legeredetibb és legszemélyesebb műve. Voltaképp a Jézus és a lelkek milliói iránt érzett szeretetéről tett vallomást „parányi Máriaként", vagyis a lelkek anyjaként. A következő évek viharzónájába ezzel a máriás békével lépett.

Csurka István

EGY CSOKOR

(Otthoni írás: Élet és Irodalom — Anyák napjára)

Az asszonyok, ha nagyon figyelnek, mégpedig befelé, a lelkűkbe: álmataggá válnak. Ez az álmataggá válás azonban csak látszat. A várandós asszony tekintete nem azért pihen meg hosszasabban egy-egy tárgyon, nem azért mozdul lassabban és látszólag tétován, mert a vezérlő ingerek, parancsok életlenebbek, tompábbak, bizonytalanabbak, hanem azért, elsősorban azért, mert nagyon odafigyel, teljes valójával ráfigyel a bensejében történőkre, az élet bontakozására és moccanásaira. Ilyenkor minden más mellékessé válik számára, elvész és elúszik a világ, az asszonyt sokszor fel kell rezzentem, hogy térjen visz- sza a való világ körébe.

Az ember azt hinné, hogy ez a sajátos, befelé és mégis messzire néző, elrévült figyelem csupán a terhes anyák sajátja, hogy a nők csak életüknek ezekben a korszakaiban, áldott állapotukban képesek erre a felsőfokú figyelemre. Nem így van. Ugyanilyen elrévült és messzire tekintő volt azoknak a terheskorból már igencsak kinőtt asszonyoknak a tekintete is, akik csak annyit tudtak a fiukról, hogy él, s hogy

i