A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-05-01 / 5. szám
226 tom, hogy mindent Isten tesz, az Ő kegyelme minden. Ahogy növekedett benne az Isten és a testvér iránti szeretet, úgy erősödött benne az a vágy, hogy jobban szeressen. Eddig azt hittem, hogy más képességem nincs, de szeretni tudok. Most úgy érzem, szeretni sem tudok, sem Istent, sem embert úgy, ahogy kellene. Mit adnék érte, ha szeretni tudnék! Dilexit multum (nagyon szeretett: Lk 7,47) — ez legyen a nevem. Ha halálom után Jézus ezen a néven szólítana, meghalnék az örömtől — ha akkor még meghalni tudnék — ennek a szónak hallatára. Előbb minél tisztábban, tökéletesebben szerettem volna színe előtt megjelenni; most már csak ezt akarom: megbocsáttatnak bűnei, mert nagyon szeretett ... A kereszt és a felebarát szeretete teszi ezt. Csak ezt adhatjuk szeretetünk bizonyítására. Csak egyetlen ambícióm van: szeretni. Majd megreped a szívem, semmi más nem érdekel, csak a szeretet. Hogy a testvéreknek mindennap meglegyen a szükséges élelmük, hogy lelkiekben se szenvedjenek hiányt, vasárnap és ünnepnap kivételével a hét minden napján böjtölni akart. Azért, mert az édesanyáknak böjtöt kell tartaniok, ha gyermekeiknek enni akarnak adni. Hát ő kevésbé szeretné testvéreit?! — Persze ilyen szigorú formában lelkivezetője nem adott erre engedélyt. A szeretet lobbantotta fel benne a szenvedés vágyát is. Megint fellángolt bennem a vágy a kereszt szerelme után. Ha ezt elérem, meghalhatok. (1947. aug. 25.) Imádkozott, sokat könyörgött a kereszt szeretetéért. Sejtette, hogy Jézus megosztja vele szenvedéseit, de még nem tudta, hogyan és mikor. Fogsz-e annyira szeretni, hogy egy igazi nagy keresztet adsz nekem? Egy olyan igazi keresztet, nem testit, hanem lelkit, mert úgy érzem, erre készített elő egész gyermekkorom óta, nem testi fájdalmak, hanem leik i szenvedések elviselésére. A legszentebb eksztázis a kereszt eksztázisa. Nem imakegyelmek, hanem a kereszt! Olyan kereszt, amelyen úgy felgyullad a szeretet, sakkor már mehetek is. Nem kellett sokáig várakozni. Jézus valóban kitüntető módon részesítette őt kínszenvedésében. Élete utolsó tíz évéta testi-erkölcsi-lelki megpróbáltatások szakadatlan láncolata övezte. Világméretekbe tágult szeretetének érdekes jelképét találta meg: a földgömböt. Nemcsak szobájában tartott egyet, hanem rendszerint utazásakor táskájában is vitte. Szeretett úgy imádkozni, hogy a föld országait nézte, forgatta. Minden ország minden népét át akarta ölelni szeretetével. Olyan boldog vagyok! Bár oly kicsi vagyok, mégis az egész világ az enyém, és én az egész világé. Ma Alaszkában vannak a gyermekeim,
