A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-05-01 / 5. szám

I

202

Nem lehetne egyszerűen csak azt mondani, hogy ő az Istenhez legközelebb álló ember, a legnagyobb szent, a leghatalmasabb próféta. Jézus nem megistenült ember, hanem emberré lett Isten.

Nem akkor kezdett az egyszülött Fiú lenni, amikor Szűz Máriától megszületett, nem is a János által történt megkeresztelése pillanatában, sem nem akkor, amikor a halottak közül életre támadt. Nem abban az értelemben Isten Fia, mintha csak a benne hivő emberek szellemében vagy tevékenységében vált volna azzá.

Hisszük, hogy mindazt, amit földi története során megélt, Isten Fiaként élte, nem pedig azért, hogy kiérdemelje az Isten Fiává válást. Ezért már halála előtt elmondhatta: Aki engem Iát, látja az Atyát. (Jn 14,9.) Az Atya és én egy vagyunk. (Jn 10,30.)

Az örökkévalóságtól fogva teljesen otthon van az Atya ölén; és teljesen otthon van az emberek között. De nálunk olyan Valaki gyanánt van, aki máshonnan jött, és aki az idők végén megint eljön dicsőségben.

(C) — Bepillantás evangéliumi mélységekbe

/Úgyszólván minden evangéliumi szakaszban Jézus isteni és emberi, személyes és mindenkit üdvözítő nagysága tárul fel szemlélődő tekintetünk előtt. Itt csupán néhány epizódra szorítkozunk, ahogy a szentmise prefációi megvilágítják értelmüket./

/(a) A mélységeket kereshetjük és szemlélhetjük már a Gyer/(b) Mi Urunk, szent séges Atyánk, mindenható örök Isten! Te csodás misztériumokkal jelezted, hogy Jézus alámerülése a Jordán vízében szent újdonság: az égből jövő szózat által hinnünk adtad, hogy benne isteni Igéd az emberek között lakik; és a galamb képében alá- szálló Szentlélek által tudomásunkra hoztad, hogy Szolgádra, a Messiásra az örvendezés felkenő olaját árasztod, és a szegényekhez küldöd őt az evangélium hirdetésére. (Prefáció Urunk megkeresztelke- déséről.)/

/(c) Ő, negyven napon át megtartóztatva önmagát a földi tápláléktól, böjtjével szentesítette az önfegyelmezésnek ezt a módját, és

mek Jézus megjelenésekor, Víz- keresztkor. Az ünnep prefációja így dicsőíti az Atyát: Te üdvösségünk titkát ma kinyilatkoztattad a nemzeteknek, hogy világosság áradjon rájuk, és amikor egyszülött Fiad halandó természetünkben megjelent, halhatatlanságának fényével újjá alkottál minket./