A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-05-01 / 5. szám

194

ezerféle közelségében, jelenlétében áll. Májusban, anyák napjának a hónapjában gondolataink, olvasmányaink feltárják előttünk ezt a misztériumot.

Isten a természetfeletti élet otthonát, az Egyházat is egészen emberszabásúnak alkotta. Nem hiányozhat tehát belőleaz édesanya: Szűz Mária az Egyház Édesanyja. (VI. Pál nyilatkozata a vatikáni zsinat III. ülésszakának végén.)

Mint a természetes emberi családban, ugyanúgy az egyetemes Egyházban is a fiatal gyermekek, a fiatal egyházközösségek az édesanya különös gondoskodására szorulnak. Az evangelizálás problémái emberi szemmel emberfelettinek és megoldhatatlannak tűnnek; anyagi és emberi eszközeink nincsenek arányban a nehézségekkel; hitünk, tanúságtételünk, munkánk lehangolóan középszerű. Mária az ő anyai jelenlétének egyszerűségével és mélységével beragyogja és felmelegíti sivárságunkat, kilátástalanságunkat, reménytelenségünket. „Istennél semmi sem lehetetlen." „Történjék velem a Te szavad szerint."

Engelbert Mveng afrikai jezsuitának sikerült költői szépséggel kifejeznie minden bizalmat, gyengédséget, szeretetet, amely az Egyház Édesanyját fiatal gyermekeihez kapcsolja. „Köszöntelek, kegyelemmel teljes! Téged, aki, mint Afrika, oly szegény vagy, oly jelentéktelen, oly kicsi. Egyetlen kincsed: méhednek gyümölcse. Mondd, Anyám: hogyan lehetséges az, hogy kezed szerény poharába — mily apró! — ömlenek bele, hullám hullámra tornyosulva, a föld összes folyamai, Istenem szerelmének egész óceánja?!" I>j p

Nagy Ferenc

A Lukács-evangélium szerint a feltámadott Krisztus egymás után a tanítványok három csoportjával közölte a húsvéti örömhírt: először angyalok közvetítésével az asszonyoknak, azután személyes megjelenés formájában az Emmauszba igyekvő két tanítványnak, végül pedig, a búcsútalálkozás és a mennybemenetel keretében, az egész apostoli kollégiumnak.

Ösztönösen hajiunk arra, hogy az emmauszi tanítványok epizódjában valami rokonszenves, idillikus elbeszélést lássunk. Ez a látásmód nem hamis, de meglehetősen felületes. Azt mégsem kell elvetnünk, hogy az elbeszélés önként feltárulkozó emberi, lélektani szépségeinél szívesen elidőzzünk, és azokban is meglássuk a tanulságot.

templomlalcui magyaroknak