A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-04-01 / 4. szám

190

oooooooooooooooooooooooooo Címlapunkon Kő Pál domborműve látható, amely a római magyar kápolna apróságok falán Szent Adalbert püspököt ábrázolja, amint Esztergomban Szent Ist- OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO vánt a bérmálás szentségében részesíti.

Adalbert bencés volt, a szigorú clunyi reformszellem képviselője. 995-ben jött Magyarországra, már felszentelt püspökként; a pogány és vérengző II. Boleszláv csehkirály durvasága elől menekült. Nagy hatással volt az ifjú István fejedelemre; abban is része lehetett, hogy István bajor Gizellát vette feleségül. Üjabb apostoli küldetés a pogány poroszok közé vitte térítő munkára; ezek között szenvedett vértanúhalált 997-ben, kb. negyvenéves korában.

Ki hinné, hogy

a Biblia könyveinek másolatokban és fordításokban található szövegeltérései - ún. variánsai, kb. tízezer - egyáltalán nem állítják megoldhatatlan problémák elé a kézirat eredeti szövege után kutató tudóst?!

Irodalmi alkotásoknak közös sorsuk, hogy az eredeti kéziratok és másolataik között eltérések mutatkoznak. Az eltérések megállapíthatók, ha az eredeti kéziratok még rendelkezésünkre állnak, mint Arany János vagy Aquinói Szent Tamás müveinél. De egészen más a helyzet, ha az eredeti kéziratok elvesztek. A szövegkritika feladata az, hogy a rendelkezésre álló írott vagy nyomtatott másolatokból avagy fordításokból megközelítőleg helyreállítsa az eredeti szöveget. Pl. Sallustius müveinél (a szerző Kr. e. 86 és 34 között élt) nagyon nehéz ez a feladat, mert legrégibb másolatai csak a IX. századból valók. Cicerónál (Kr. e. 106 és 43 között) szintén nem könnyű, mert csak egyes munkáinak van a IV. században készült másolata. Hőmérősz-töredékünk a Kr. e. századokból akad ugyan egyiptomi papiruszokon, de teljes szöveg csak a Kr. utáni XIII. századból van, vagyis több mint 2000 évvel az eposzok keletkezése utánról.

Sokkal előnyösebb a helyzet a Szentírás szövegét illetőleg. Újszövetségi része ismeretes IV. századi teljes és a II. század első feléig visszanyúló töredékes görög másolatokból. A János-evangélium legrégibb ismert töredéke legfeljebb 50 évvel későbbi, mint maga az evangélium. A II—III. századig visszanyúló latin, szír és kopt fordításokból, meg a legelső egyházatyákig terjedő idézetekből is részletekbe menően megállapítható egy nyugaton és egy keleten elterjedt szövegtípus Nem csekély ugyan az eltérések (variánsok) száma, melyek a szórend megváltoztatásából, szavak vagy betűk elhagyásából, néha kettőzéséből erednek. Egy-két evangéliumi szakasz (pl. a házasságtörő asszony, a Márk-evangélium záradéka) szövegkritikai problémákat okoz: kérdéses, hogy az evangéliumok milyen összefüggésébe tartoznak, és hogyan szól a pontos szövegük. Ha átlapozzuk az újszövetségi Szentírás görög eredetijének legjobb kritikai kiadását (Kurt Aland és társai készítették), láthatjuk, hogy a kritikailag jelentős variánsok legnagyobb része a szöveg értelme szempontjából nem jelent problémát.

Az ószövetségi szöveg emlékei viszonylag jóval későbbiek. A qumráni leletek között vannak ószövetségi héber kéziratok, amelyek egy-egy könyvnek je-