A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

1

ÁLTALÁNOS: ...hogy azoka tér- oooooooooooooooooooooooooo mészetes és kegyelmi adományok,

amelyeket Isten a keresztények- ISMERET ÉS IMÁDÁS nek adott, mozdítsák elő a közösség javát a Krisztus-Test egy- oooooooooooooooooooooooooo ségének kiépülésére.

A bűn megoszt, a szeretet egyesít. Egyetemes törvény ez, áll az egyházakra is.

Jézus azt akarta, hogy egy akol legyen és egy pásztor. Olyan szoros egységet akart tanítványaival és tanítványai között, mint amilyen az Atya és a Fiú között áll fenn. A hitetlen világ számára ezt az egységet akarta jelül állítani a hit igaza mellett. Nagy tehát a keresztények felelőssége a világ hitéért. Nem elég sopánkodni a világ hitetlensége miatt. Fel kell tennünk a kérdést: hajlandók vagyunk-e egymásnak megbocsátani és aktívan keresni az egységet hitben és szervezetben? És mik ennek az akadályai?

Az emberek között a megbocsátás sohasem hasonlíthat az egyirányú közlekedéshez. Mert elhamarkodott kiátkozások és evilági hatalmakkal kötött érdekszövetségek történtek mindkét oldalon. így volt ez mind a keleti (ortodox), mind a nyugati (protestáns) egyház- szakadás idején. Voltak jogos kritikák mindkét oldalon. Ha alázattal

HAVI IMASZÁNDÉKOK

és szeretettel együtt keresték volna az Isten Lelkének irányítását és az evangéliumi igazságot, az ellentétnek a hagyomány mélyebb megértésébe és egymás fokozottabb megbecsülésébe kellett volnaoldódnia.

De az evangéliumi igazságról mégsem alkudozhatunk! Krisztus ránk bízott tanítását nem árulhatjuk el! Ez valóban igaz. Késznek kell lennünk, hogy Krisztus jóhíréért akár vértanúságot is szenvedjünk. Mert aki az igazságot árulja el, nem tesz jó szolgálatot az embernek; szeretete nem valódi. Jézus szavai szerint „az Igazság szabadít meg titeket”. De „az igazságot szeretetben” kell tennünk, úja Szt. Pál. Tapasztalatból tudjuk, hogy az igazsággal lehet kényszeríteni és összezúzni is. A kényszerítésben azonban nem lakik az Isten. Az Isten Lelke szabadságra hív, és szabaddá tesz. Szeretni csak szabadon lehet. Éppen ezért a szeretetet és az igazságot egymással szembeállítani és egyiket a másik javára elhagyni nem lehet. Az ilyen ökume- nizmus (egységtörekvés) nem volna becsületes.