A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
2 Ha az „igazságot szeretetben” elv vezet minket, találunk majd más megoldási lehetőséget, mint a kiátkozást és az ellenségeskedést. Ma a becsületes ökumenizmus azt teszi az összes egyházak — és híveik - feladatává, hogy az Igazság szeretetében föltétlenül egyek legyenek. Ha ebben egyek, Isten Lelke működik bennük, és az egységkeresés útján továbbvezeti őket. Ha egymás felfogását nem tudják — egyelőre — mindenestől elfogadni és átvenni: a különbséget semmi más ne okozza, mint egyedül az evangéliumi igazsághoz való hűség őszinte vágya. Akkor a Krisztushoz való becsületes ragaszkodásban máris egyek: ezen a ponton máris becsülni, csodálni, szeretni tudják egymást. Akkor Krisztus bennük élő Lelke az ellentétek és különbségek őszinte, igazság szerinti feloldására sarkallja őket. Egymást elsősorban „baj-társnak” és testvérnek tapasztalják meg. Akkor tapasztalatból vallják majd, hogy „egy Lélek, sok adomány, egy Test” vagyunk. Ez a kifejezés egybesűríti azt, amit Pál apostol a korintusi hívekhez út második levelében (a 12. fejezetben) a megosztottságról, az egységről és a különbözőségről út. Ezt a kifejezést a Keresztény Egység Titkársága (Róma) és az Egyházak öku- ménikus Tanácsa (Genf) együtt jelölték meg a keresztény egységért január 18-tól 25-ig szokásos felekezetközi imahadjárat ezévi mottójául. MISSZIÓS: ... hogy az a szép szokás, amely szerint a gyermekek a missziókért imádkoznak, és napjukat a missziókért ajánlják fel, közismert legyen, és egyre terjedjen. A gyermekek figyelmét csak fogható, látható dolgok és események tudják lekötni, szívüket csak az dobbantja meg, ami képzeletüket is mozgásba hozza. Jézus egyetemes üdvözítő szándékaiba a misz- sziós országok gyermekei úánt felkeltett érdeklődésük és rokonszen- vük vezeti be őket a legtermészetesebben. Gyermekkoruktól kezdve megszokják, hogy kérő imádságaik ne csak a saját igényeik és szükségletük szűk körére szorítkozzanak, és egy alig leplezett vagy a mélyben lappangó önzés megnyüatkozásai legyenek. Megszokják, hogy a közvetlen szükségleteken túl észrevegyék mások szükségleteit, értük áldozatokat vállaljanak, sorsuk úánt érdeklődjenek, velük kapcsolatot tartsanak fenn, őket testvéreiknek tekintsék, értük imádkozzanak, és napjukat missziós országokban élő kis testvéreikért ajánlják fel. Ennek a szokásnak hitre nevelő erejét és hallatlan pedagógiai előnyeit hiba volna világszerte ki nem aknázni. A gyermekszív tárt kapuja ilyen módon rányílik Jézus Szívének nagy vágyaúa. Vele együtt óhajtja az Atya dicsőségének felragyo
