A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám
174 jele. De egy jel a belső tartalmat nemcsak jelzi, hanem növeli is. Erre csak egy példa. Ha nagyon ritkán írok haza édesanyámnak és testvéremnek, akkor a kapcsolatunk gyengül. Végül eljuthatunk oda, hogy már alig-alig lesz mondanivalónk egymásnak. Ha viszont gyakran írok, ha küldök haza időnként csomagot, aminek a célja nemcsak az, hogy segítsek rajtuk, hanem az is, hogy kifejezzem a szerete- temet, az összetartozásunkat, akkor e külső jelek — levél, csomag — által a belső lényeg - a szeretet - növekedni fog. Tehát a külső jel egy belső tartalmat fejez ki, de azt nemcsak kifejezi, hanem növeli is. Tehát az Isten fizikai érzékszerveink kapuján kopogtat be hozzánk. Érzékelhető külső jeleken keresztül jön létre és növekszik a kapcsolat az Isten és az ember között. Ezeket a jeleket nevezzük szentségeknek. De vizsgáljuk meg most azt, hogy a külső jel - a keresztvíz, a pap feloldozó szavai, az olajjal való meg- kenés stb. - mögött milyen gazdagság van elrejtve. Az isteni élet a keresztséggel kezdődik bennünk. Akkor foglal le magának az Isten, a Szentlélek lakást vesz a lélekben. Az új keresztény az Isten családjának, az Egyháznak tagja lesz. Szent Jánosnál olvassuk: „Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz.” (Jn 15,5.) Vagyis akiben megvan ez a mély, Istennel való kapcsolat, az lassanként meghozza a keresztény élet termését. Mert keresztényekké nem válunk máról holnapra! A fejlődés csak nagyon lassan megy. De az Istentől megkapunk minden ehhez szükséges segítséget. A fejlődéshez táplálkozásra van szükségünk. Lelki életünk tápláléka Krisztus teste és vére. A közöttünk és bennünk élő Krisztus, aki nemcsak a láthatatlan Istenség, hanem megértő emberi Barát is, aki nemcsak az ünnepeinknek, de hétköznapjainknak is társa, ez az a Krisztus, akivel kézenfogva járhatjuk életünk útját, és növekedhetünk, erősödhetünk az ő erejéből. Nagyon jól tudjuk, hogy ma nem lehet az árral úszni, ha keresztények akarunk lenni. A világ ma nem keresztény elvek szerint igazodik. Ezért ma meg- győződéses, öntudatos keresztényekre van szükség. A bérmálás szentségében a Szentlélek Isten foglal le még jobban magának, és az ő ereje tesz hitvallókká. Ha az élet útján megbotlunk, akkor a béke és kiengesztelődés szentségében Krisztus meggyógyítja lelki sebeinket, megbocsátja bűneinket. - A betegek szentségében a betegség viselésére kapunk erőt, bűnbocsánatot, és ha szükség van rá, erőt az útra az örökkévalóság felé. - Azoknak, akiknek a házaséletre ad hivatást, a házasság szentségében ad kegyelmi segítséget az egymás iránti hűséges szeretethez. — Akikkel pedig Krisztus papi hivatását akarja megosztani, azoknak az egyházirend szentségében ad hatalmat és kegyelemközvetítő erőt. — így kíséri végig életünket az Isten, így dolgozik bennünk, így építi bennünk és általunk az Isten országát. Néhány szentségre csak egyszer van szükségünk az életben. Pl. a kereszt - ség egyszer s mindenkorra az Isten családjának a tagjává tesz. De vannak olyan szentségek, amelyeket (hogy úgy mondjam) „napi használatra” kaptunk. Milyen szomorú dolog, amikor azt halljuk, hogy valaki volt első gyónó vagy első áldozó, de az egyben az utolsó gyónása és áldozása is maradt az életében! Nagyon jól
