A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-04-01 / 4. szám

175

tudjuk, hogy mosakodnunk és táplálkoznunk naponta kell. A lelki életünk sem lehet egészséges, ha a kiengesztelődés szentsége és az Oltáriszentség vétele nem kap rendszeres helyet az életünkben. De bizony, sajnos, előfordul, hogy olyan emberekkel találkozunk, akik ugyan gyakran járulnak a szentségekhez, de az az életükön nem látszik meg, nem figyelhetünk meg bennük változást, növekedést. Ilyen esetben nem a szentségben van a hiba! Kapunk ugyan feloldozást a gyónásban bűneinktől, de azt nem kíséri komoly megtérés, életrendezés, kiengesztelődés Istennel, embertársunkkal, önmagunkkal. Most alaposabb készülettel kívánunk találkozni a béke és kiengesztelődés szentségében a bűneinket megbocsátó és lelki sebeinket gyógyító Krisztussal.

Amikor a miatyánkot imádkozzuk, akkor az Isten Országának az eljövetelét kérjük. De az az Isten, aki a világmindenséget a semmiből hozta létre, az Isten Országát nem így akarja teremteni. Ezt általunk akarja létrehozni! De az Isten művét egyedül nem végezhetjük. Ezért engedjük be a lelkűnkbe, az életünkbe az Istent, hogy bennünk és általunk építse az Isten Országát.

Kozma György

DIÁKMISÉK KANADÁBAN

Landsteiner doktor jutott az eszembe, aki a vércsoportok felfedezője volt. Már előtte is többen kísérleteztek vérátömlesztéssel, de sok volt a halálos kimenetelű kísérlet, ésaz általános orvosi vélemény azt tartotta, hogy nem szabad vérátömlesztést végezni, mert a beteg belehal. Landsteiner doktor azonban nem nyugodott bele ilyen egyszerűen a kihalásba, és addig törte a fejét, amíg rájött a sikeres életmentés titkára.

Az ő lelkesedése, nyug hatat lansága jutott eszembe azokról a kanadai magyar lelkipásztorokról, akik nem törődtek bele abba, ami látszólag elkerülhetetlen. Nem mondtak le a fiatalokról, vagyis nem törődtek bele a kihalásba. Igaz, nem kis probléma egy diaszpóra-egyházközségben, ahol a fiatalok jobban beszélik már az angolt, mint a magyart, ahol az idősebb hívek követelik a maguk nosztalgiájának ápolgatását, és sokszor mást sem kívánnak a papjuktól, szóval ilyen körülmények között nem könnyű megtalálni a hangot a fiatalokkal, és főleg nem könnyű megteremteni azt a keretet az egyházközségben, amelyben a fiatalok is megkapják, ami jogosan megilleti őket. Néhány példát szeretnék röviden ismertetni, amelyek másoknál valahol már beváltak. Hátha hasznot meríthet belőlük az a hivő vagy lelki- pásztor, aki már-már lemondott az életmentő vérátömlesztésről.

I) Az egyik kanadai plébánián a hívek kezdeményezése adta a megoldást. A plébánia egyetlen nagymiséjén sok gyermek és fiatal