A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám
162 kutatás csarnokaiba is. Megfordult Würzburgban, Külpe iskolájában, s a szótársításokra vonatkozó kísérletei jelentős eredményekkel jártak. S hogy a skolasztikus elme szintétikus készségei hasznos szolgálatot tehetnek a modern kutatásnak, arról karakt erő lóg iái tanulmányaiban tesz bizonyságot. A bölcselet rendszerét nyújtó alapvetésében a skolasztika és a modern értékelmélet összehangolására törekszik ... Schütz nagy szolgálatot tett a magyar szellemi életnek Prohászka műveinek sajtó alá rendezésével, Prohászka-tanulmánya pedig kiváló bevezetés a nagy magyar püspök gondolatvilágának megértéséhez." Tulajdonképpen Prohászkával kellett volna kezdenünk. Mert Schütz Antalnak csodált mestere Prohászka volt. Ismerjük az Összegyűjtött Munkákhoz írt, Prohászka pályája című nagy tanulmányát. Ebben áttételesen Schütz azt is elmondja, ki volt számára Prohászka. De van egy egészen személyes hangú megemlékezése is: 1927. október 18-án mondotta el a katolikus nagygyűlésen. (Az Ige szolgálatában, 586—599.) Ebben többek között így vall, Prohászka nagyságát méltatva: „Fiatal éveimben a következetesen katolikus eszményt kereső nevelőnek türelmetlenségével hányszor irigyeltem az olaszokat, hogy van Dantéjuk, miként a görögöknek van Homerosuk ... Most megnyugszom: Danténk nincs, de van Prohászkánk! (...) Nem tudjuk, mit szánt a Gondviselés a magyar népnek. De míg áll ez a haza, a hivő és hivatott magyarok biztatást, lendületet, felelősséget, önérzetet, programmot és munkás örömet fognak meríteni abból, hogy volt Pro- hászkájuk. Talán túlzás ez? Engedjenek meg, én nem könnyen hevü- lök; de nem tudok közömbös maradni, mikor kibontakozik előttem egy következetes élet az evangélium szerint ..." Majd később Schütz ezt hangsúlyozza megemlékezésében: „Prohászka maradt a mi életünk tényezője, vérkeringésünk lüktetése ..." Minden bizonnyal a többes szám első személyt nem csupán általános alanyként használja, hanem azt is akarja vallani, hogy neki személyesen mit jelentett Prohászka. A modern magyar megújulás vezéregyénisége öntudatot, lendületet, termékeny ihletést adott Schütz Antalnak is, mint annyi másnak; de ezen túl minden bizonnyal ösztönzést adott neki arra is, hogy egyetemes távlatokban gondolkozzék, hogy figyeljen a „szélfordulás- ra", az új idők eszmeáramlataira, és minden modern értéket igyekezzék bedolgozni a „philosophia perennis"-be, illetve új dogmatikai szintézisébe. Schütz 1922-ben, magyar nyelvű Dogmatikája első kiadásához írt előszavában öntudatosan megállapítja: „ez a tudtommal első teljes magyar dogmatika." 1937-ben, a második, bővített kiadás előszavában pedig örömmel regisztrálja a tényt: „Számomra egészen különös öröm és jutalom, hogy ennek a műnek annyi le Ikes olvasója
