A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-04-01 / 4. szám

163

és híve akadt a világi emberek között is." Valóban a katolikus hit igazságok rendszerét modern magyar nyelven tolmácsoló kétkötetes műnek páratlan sikere volt. Másfél évtizedesdogmatikatanári működésének irányát és jellegét ez a megfontolás szabta meg: „Aki megszokta a dolgokat örök szempontok magaslatáról tekinteni, alig veheti tudatlanra, hogy az Isten országának története új fordulóhoz ért: a germán-latin népeknek és egész kultúrájuknak válsága új kilátások és föladatok elé állítja az Egyházat. A hivő lélek számára nincs kétség benne, hogy az üdvtörténetnek ez a most kezdődő fejezete is az Úr Krisztus diadalával végződik. De el kell készülve lenni arra, hogy az a hajnal csak kemény munkában telt hosszú éjszaka után virrad ránk. A hű virrasztóknak tehát idejében gondoskodniok kell, hogy elég olajuk legyen a mécsesükben."

Ezt olvasom Dogmatikája élén, az első lapon. Meglepő, hogy Schütz mennyire figyelt az idők jeleire, mennyire ügyelt a történetiségre. Ez az ő korában, amikor a hivatalos egyházi tudományosságban a merev skolasztika uralkodott, figyelemre méltó tény. Igaz, ő maga is „dogmatikus" a szónak már kissé pejoratív értelmében. De mohó érdeklődése, széles körű kultúrája megnyitja az újabb eszmeáramlatoknak is. Kétségtelen, ebben szerepe volt a modernista korszak vitáinak, amelyekbe közvetlenül is, de Prohászkán keresztül is bekapcsolódott. A modernizmus sok olyan problémát felvetett — köztük a történetiség, illetve a dogmafejlődés kérdését —, amelyeket csak később, a biblikus, patrisztikus megújhodás és a mai filozófia eredményeit integráló II. vatikáni zsinat oldott meg. A húszas évek elején (a modernizmus elfojtásának korszaka ez) Schütz kissé félénken, de meggyőződéssel írja Dogmatikája előszavában: „Ennek az immár ezer - hétszáz éves tudománynak rengeteg anyagából felöleltem mindazt és csak azt, ami híven tükrözteti a dogmatikai tudománynak mai állását. Tehát nem zárkóztam el a bibliai és patrisztikai teológia főbb problémáinak és eredményeinek rövid ismertetése és ennek értelmében a történeti beállítás elől; annál kevésbé, mert történeti távlatok nélkül nincs ma igazi tudományos műveltség. Még a gyakorlat embere számára is termékenyítő hatással van, ha tartalmának gazdag történeti tagozottságában bontakozik ki előtte a kinyilatkoztatás. Éppen a kinyilatkoztatásban a történeti mozzanatok nem régiségek, hanem Isten akarta életcsírák. A kinyilatkoztatásnak mint történelemben ki- fejtőző életfolyamatnak ismerete rásegít a jelennek is biztosabb és szabadabb fölismerésére és a természetfölötti értékeknek nagyobb szabású folyósítására." Mindez nekünk ma már evidensnek tűnik, annyira hatalmába kerített bennünket a fejlődés, a történetiség eszméje, illetve az üdvtörténeti szemlélet. De Schütz korában ezt még

i