A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-04-01 / 4. szám

jót kell tennünk ezzel az ajándékkal. Sokféle úton-módon tudunk jól élni, és szolgálhatjuk az emberiséget és a keresztény ideálokat. Azért beszélek hozzátok teljesen Istennek szentelt életről, a papi vagy szerzetesi vagy missziós életről, mert közületek is sokakat hív erre a különlegesen merész vállalkozásra. Neki szüksége van rátok, és Ö úgy akarja, hogy szüksége legyen rátok. Titeket mint személyeket, értel- meteteket, erőtöket, hiteteket, szent életeteket akarja. Ha a papi hivatás az, amire Krisztus hív, az azért van, mert Ö az Ö papságát a ti felszentelésteken, papi küldetésieken keresztül akarja gyakorolni. Ö a ti hangotokon keresztül akar szólni a mai emberekhez. Ö általatok akarja bemutatni a szentmiseáldozatot, és akarja a bűnöket megbocsátani. Ö a ti szívetekkel akar élni. Ö a ti kezetekkel akar segíteni. Ö a ti erőfeszítésiekkel akar menteni. Gondokozzatok el ezen minél mélyebben."

Mi pedig mindnyájan azért imádkozzunk, hogy az érdekelt fiatalok elmélkedő elgondolkodásának egész életükre döntő befolyása legyen.

MISSZIÓS:... hogy Latin-Amerikában sokszorozod ja nak meg a misz- sziós hivatások.

Végig az egyháztörténelmen mindig igaznak bizonyult Krisztus szava: ,,Az aratnivaló sok, a munkás kevés." Az az imádság, amelyet Krisztus felszólítása nyomán az aratás Urához kell intéznünk, különösen misszionáriusokat kér: olyan apostolokat, akik új országokba, még nem keresztény népeknek megviszik az evangéliumot, új földekben meggyökereztetik az Egyházat.

Latin-Amerika missziós szempontból különös helyzetben van. Lakossága nagy többségben katolikus, ott él a világ katolikusainak egyharmada. Papsága, szerzetessége azonban aránytalanul csekély létszámú, és tekintélyes mértékben idegen országokból jött misszionárius. Legtöbb országában ijesztően kevés új hivatás mutatkozik.

Mégis — vagy éppen ezért — a világrész püspöki kara 111. konferenciáján, Pueblában így nyilatkozott: Latin-Amerika számára elérkezett az idő, hogy helyi egyházai kisegítsék egymást, sőt a világrész határain kívül is evangelizáló munkát kezdjenek. „Igaz, mi magunk misszionáriusokra szorulunk. Mégis, adnunk is kell a magunk szegénységéből." „Egyházaink valami eredetit és fontosat tudnak felkínálni: sajátos meglátásukat az üdvösségről és felszabadításról; népi vallásosságuk gazdagságát; az egyházi bázisközösségekkel tett tapasztalatukat; az egyházi szolgálatok kibontakozását; hitük reményét és örömét."

146