A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám
147 Kérjük mennyei Atyánkat, az aratás Urát, Krisztus Urunk eucharisztikus áldozatával egyesülve: hogy támadjanak és virágozzanak Latin-Amerikában missziós szemináriumok: hogy a missziósformáci- ós központok adjanak minél több szerzetesi és világi munkást; hogy a keresztény családok és egyházi közösségek kedvező légkört biztosítsanak a hívó isteni kegyelem meggyökerezésének; hogy a fiatalok érzékeny lélekkel és nyitott szívvel mondjanak igent, ha Isten szólítja őket. Kb. 1950 évvel ezelőtt, a Názáreti Jézus kereszthalála után ötven nappal, a zsidó pünkösd ünnepén, Péter apostol így beszélt ahhoz a többezres tömeghez, amely megdöbbenten és kíváncsian figyelt a mondanivalójára: „Izraelita férfiak, halljátok meg szavamat! A názáreti Jézust Isten igazolta előttetek a hatalmas csodákkal és jelekkel, amelyeket, mint tudjátok, általa vitt végbe köztetek. Ezt az embert az Isten elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítve eltettétek az útból. Az Isten azonban feloldotta a halál bilincseit, és feltámasztotta. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa. Jézust feltámasztotta az Isten, ennek mi mind tanúi vagyunk. Azután, hogy az Isten jobbja felemelte, kiárasztotta az Atyától megígért Szentleiket, ahogy látjátok és halljátok. Tudja meg hát Izrael egész háza tejes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Ürrá és Messiássá tette!” így szólt Péter apostol első nyilvános tanúságtétele pünkösd reggelén. Az egész apostoli közösség magára ismert benne, és a maga részéről ugyanezt a boldog nagy újságot hirdette. Ezt hirdetjük ma is: a fő apostol utóda Szent Péter sírjától, a püspökök és munkatársaik pedig szerte az egész világon. Ezt a boldog üzenetet görög katolikus testvéreink ünnepi énekével így foglalhatjuk össze: „Feltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott!” Krisztus Urunk feltámadása keresztény hitünk központi, lényeget adó magva. Mi ugyanazt valljuk, amit az apostolok: a feltámadott Krisztus nem más, mint a Názáreti Jézus; ugyanaz a Jézus, akivel az apostolok személyes, bensőséges kapcsolatban éltek, mielőtt Pilátus kimondta volna felette halálos ítéletét, és ő a kereszt fáján elszenvedte volna a gyalázatos, gyötrelmes halált. Krisztus feltámadt a holN.F.- templomidon magyaroknak
