A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-03-01 / 3. szám
104 inkább a Láthatatlannal való jelenlegi kapcsolatát jelzi minden létezésnek, amely a világot alkotja a maga valóságában és a maga dinamizmusában. A teremtmény létezik, valóságosan adva van önmaga számára; nem Isten, és nem is az isteninek egy töredéke. De nem úgy létezik, mint egy apjától elhagyott gyermek. Isten az, aki mindenkinek adja az életet és a leheletet és minden egyebet ... Valójában nincs messze egyikünktől sem, mert őbenne élünk és mozgunk és vagyunk. (Csel 17,25-28.) Hinni és bízni a Teremtőben Hinni, hogy ez a világ egy jóságos Teremtő műve, nem jelent-e részünkről naivságot vagy vakmerőséget? Általános emberi tapasztalat alapján nem is olyan nyilvánvaló, hogy minden dolog bölcsességgel és szeretettel van elrendezve. A szivárvány káprázatos szépsége (vö. Tér 9,13) Mi azonban rendületlenül állítjuk az isteni Gondviselést, megváltjuk az idők végére vonatkozó reménységünket. Ez a reménység nem fog csalatkozni, mert kezeskedik mellette Istenünknek a teremtés iránti szeretete: Fiának megtestesülése által Isten részesedni akart a teremtés korlátoltságaiban és szenvedéseiben.
