A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-03-01 / 3. szám
105 A teremtésjelene és jövője Ilyenformán a Teremtőről beszélni nem azt jelenti, hogy Istent bezárjuk a múltba, hanem hogy vele való élő kapcsolatot állítunk a jelenben; azt is jelenti, hogy a jövőbe nézünk, mert a teremtő tett olyan szeretethívás, amely minden egyes embert arra szólít fel, hogy valósággal feltalálja saját életét, az egész emberiséget pedig arra, hogy történelmét erre a hívásra adott válaszként élje. Mert Isten, aki az embert csodálatos módon teremti, és Jézus Krisztusban még csodálatosabb módon megújítja, akkor adja majd meg neki dicsőségből és tündöklésből (vö. Zsolt 8,6) álló teljes nagyságát, amikor megjelennek az új egek és az új föld. Teremtményi rendeltetésünk így azzal, hogy megvalljuk a Teremtőbe vetett hitünket, már most választ adunk azokra a kérdésekre, amelyeket az emberi nem tudatának mélységeibe vésve hordoz; nem vagyunk egyedül itt a földön; nem véletlenül vagy tévedésből pottyantunk ide; nem vagyunk több a kelleténél. Ennek a világnak tudományos megértése és technikai átalakítása a legnagyobb misztérium elé állít bennünket: Mi az értelme mindennek? Hol van az élet világossága? Milyen sorsra vagyunk szánva? Hova visz utunk? Hisszük, hogy Istennek szándéka van velünk: összegyűjteni minden embert az ő szeretett Fiában. Mert minden általa és érte lett, minden benne áll fenn, minden benne teremtetett, a láthatók és a láthatatlanok. (Kol 1,16 17.) Mi keresztények hisszük, hogy az Atya Isten mindent Fia által teremtett, aki az örök Bölcsesség, az élet Igéje, az emberek Világossága. A Teremtőt szolgálni Az Atyától a Fiú által kapjuk saját magunkat mint ingyenes ajándékot és mint önnön felelősségünkre bízott feladatot; kapjuk a világot is mint valami nagy testet, nagy egészet, amely azért adatik nekünk, hogy tiszteletben tartsuk és építsük. A Teremtőbe vetett hit nem köt
